A Swiss Re légköri veszélyekkel foglalkozó szakértõi friss tanulmányukban múltbeli eseményeket járnak körül, amelyekbõl az Európát érintõ jövõbeli viharokat, illetve azok várható veszteségeit próbálják értékelni. Három nagy téli vihar söpört végig a 19. század végén Európában, melyek elemzése a szerzõk szerint legalább olyan hasznos, mint az idõjárási, vagy éghajlati modellek alapján generált fiktív forgatókönyvek vizsgálata.

A Swiss Re azért is szentelt idõt ezen viharok elemzésének, mert egy új modellt fejlesztett ki az európai téli vihar-kockázatok elemzéséhez, amihez elengedhetetlen a múltbeli adatok ismerete. Sajnos az európai téli viharok esetében nem állnak rendelkezésre olyan széleskörû adatok, illetve feljegyzések, mint például a hurrikánokról – utóbbiakról a 19. század óta vezetnek listát – így a szerzõknek korabeli újságokból, tudományos lapokból, erdészeti jelentésekbõl kellett dolgozniuk.

A jelentés egyik kijózanító következtetése az, hogy az 1875-1895 közötti húsz évben Európát három olyan jelentõs téli vihar is megtépázta, melyek jóval nagyobb biztosítási veszteséget okoztak volna ma, mint bármely hasonló esemény az elmúlt évtizedekben.

Lothar vihar: 1876 március
1876 februárjában az idõjárás Európa-szerte szokatlanul nedves és szelessé vált, majd március 12-én, a korai órákban egy kicsi, de nagyon intenzív vihar érkezett az Atlanti óceán felõl, Dél-Írország és Anglia partjaihoz, majd késõbb Európa nagy részén végigsöpört.

A Swiss Re azt is megbecsülte, hogy az akkori viharok mekkora biztosítói kárt okoztak volna, ha 2014-ben következnek be. Ehhez az európai biztosítási iparág számára katasztrófa-biztosítási adatokat szolgáltató független szervezet, a Perils adatait használta fel, amely szerint összesen több, mint 10 milliárd eurónyi kár keletkezett volna. A jelentés megjegyzi, hogy ez az összeg ugyan alacsonynak tûnik a vihar súlyosságához képest, azonban azt is hozzáteszi, hogy a nagyobb európai városokat elkerülte, és ha csak 75 km-rel északabbra haladt volna, úgy Németországban és Belgiumban a károk többszöröse keletkezett volna.

Daria vihar: 1884 január
Az 1884 január 26-i vihar az elõzõnél egy sokkal ismertebb és pontosabban dokumentált esemény volt, fõleg azért, mert ekkor mérték minden idõk legalacsonyabb nyomását a Brit-szigeteken és kontinentális Európában.

Az egész Egyesült Királyságon és közel Franciaország nagy részén átsöprõ, Németországot, Belgiumot és Hollandiát is érintõ vihar jelentõs károkat okozott. Franciaországban például egy acél rácsot fújt le a szél egy Gustave Eiffel által tervezett vasúti hídról a szakadékba.

A Swiss Re becslései szerint ez a vihar 2014-ben közel 14 milliárd eurónyi biztosítói kárt okozott volna, ami messze a legmagasabb az európai szélviharok történetében.

1894 február, Észak-Németország
Bár Dánia déli része és az észak-német part menti régiókban egyáltalán nem ritka az erõs szél, az 1894 február 12-i viharban fák és épületek sem maradtak érintetlenül, sõt, a szigetországon is végigsöpört. Az akkori megemlékezések szerint még Hamburg 130 méter magas Szent Petri temploma is majdnem összeomlott a szélben. Több száz épület kéménye, köztük gyárkémények is leomlottak, mint ahogy néhány épület is a vihar áldozatául esett.

Ha ez a vihar ma következne be, a károk igen jelentõsek lennének. A Perils adatai alapján számolva egyedül a biztosított vagyoni károk értéke meghaladná a 8 milliárd eurót.

A vizsgált három vihar tehát 8-14 milliárd euró körüli vagyoni károkat okozott volna ma biztosítói szinten, amely az erdészeti, vagy gépjármû-károkat, balesetbiztosítási károkat még nem is tartalmazza.

A Swiss Re szerint egy-egy ilyen vihar nem csak a helyi, de még a multinacionális biztosítótársaságok viszontbiztosítási fedezetét is kimerítené.