Miért nem kötnek több cascót?
A MABISZ adatai szerint tavaly 821 ezer casco-szerzõdést tartottak nyilván, ami azt jelenti, hogy a jármûvek mindössze 18 százaléka rendelkezett ilyen biztosítással. Ez a szám annak ellenére sem nõtt lényegesen, hogy idõközben a casco átlagdíja jelentõsen csökkent: immár évek óta 80 ezer forint körül mozog értéke (havi 6800 forint), szemben az öt évvel korábbi, 101 ezer forintos szinttel.
Az UNION felmérésére adott válaszokból az derül ki, hogy fõként az autó idõs kora (38%) és a casco magasnak vélt díja (37%) az, ami az autósokat távol tartja a casco megkötésétõl. Az adatokból ugyanakkor az is kiderül, hogy az autósok túlnyomó többsége egyáltalán nincsen tisztában azzal, hogy a casco-átlagdíjak mintegy 20 százalékkal alacsonyabbak, mint öt évvel korábban. A megkérdezettek 57 százaléka szerint az elmúlt fél évtizedben díjemelkedés zajlott, és csak 20 százaléknyian tippeltek úgy, hogy 10 százaléknál nagyobb arányú díjcsökkenés következett be ebben az idõszakban.
„A jóval kedvezõbbé váló díjnak, és az idõsebb autók sajátosságaihoz igazodó új termékek megjelenésének köszönhetõen ma már korántsem csak az új, vagy a néhány éves autók esetében érdemes megfontolni a casco megkötését – magyarázza Almássy Gabriella, az UNION nem-életbiztosításokért felelõs igazgatósági tagja. – Az UNION állományában például jelenleg a casco-szerzõdések 62 százaléka legalább hét éves autóhoz tartozik, míg ugyanez az arány tíz éve még alig volt több mint 6 százalék. A fenti változásokról azonban az autósoknak csupán kis hányada rendelkezik megfelelõ információval, így eleve úgy gondolja, számára ezt a védelmet már nem éri meg igénybe venni.”
Mégis, kik kötnek cascót?
A cascót kötõ autósok 75 százaléka az autó elsõ forgalomba helyezése során szerzõdik, 6 évnél idõsebb autóra mindössze 7 százaléknyian kötnek ilyen biztosítást. Aki viszont megkötötte a szerzõdését, általában hosszú évekig fenn is tartja azt. A casco esetében jóval kevésbé jellemzõ a kedvezõbb díjak miatt végrehajtott szerzõdésváltás, mint a kötelezõ biztosításnál. Míg a kgfb esetében az autósok többsége már néhány ezer forintnyi különbség miatt szerzõdést vált, a casco esetében évi tízezer forint alatti spórolás miatt csupán 48 százalékuk nyilatkozott ilyen szándékról. 36 százalékuk a váltásra még 20 ezer forintnyi díjkülönbség esetén sem szánná rá magát.
A szerzõdéskötés motivációit vizsgálva a többség a töréskártól félti leginkább az autóját (58%), míg a lopás elleni fedezetet 42 százaléknyian helyezték elsõ helyre. A káresemények bekövetkezési aránya szintén a töréskárok túlsúlyát mutatja: a cascóval térített károk mintegy 40 százaléka töréskár, és csaknem ugyanekkora részt képviselnek a külön nyilvántartott üvegkárok. A lopáskárok gyakorisága nem éri el a tíz százalékot. Ugyanakkor a kárkifizetés mértéke ez utóbbi esetben jóval magasabb: míg a töréskároknál átlagosan 400-500 ezer forint a kárösszeg, lopás esetén ennek könnyen a 3-4-szerese is lehet – függõen az autó típusától, felszereltségétõl és életkorától.