A szakember elmondta, hogy a lakáshitelezésben a bankoknak kettõs érdekrendszerben kell dolgozniuk. Egyfelõl nem szabad túlértékelniük az ingatlant annak érdekében, hogy mérsékeljék a saját hitelezési kockázatukat. Ezzel párhuzamosan viszont, ha túl alacsony értéket szabnak meg, akkor egy esetleges kényszerértékesítés során a tartozásnál kevesebb pénz folyhat be. Arról nem is beszélve, hogy az alulárazással a pénzintézetek a hitelfelvevõk dolgát is megnehezíthetik, mert az ingatlan vételárának kifizetéséhez a vevõnek így több saját forrásra van szüksége. A bankok ugyanis forinthitel esetén az adott ingatlan forgalmi értékének 80 százalékát adhatják hitelként. “Ha fizetési problémák adódnak, akkor elsõ körben egyezségre kell törekedni, de a legrosszabb esetben is mindkét félnek az a legjobb, ha az adott lakóingatlan piaci áron és piaci körülmények között talál gazdára, mégpedig azért, mert így elkerülhetõ a jelentõs költséggel járó végrehajtási eljárás és az ingatlanra kiírt árverés” - tette hozzá a szakember.

Balogh László szerint fontos tényezõ, hogy az elmúlt két évben országosan mintegy 30-40 százalékkal nõtt a lakások értéke. Ezért is lényeges a lakáshitelezéssel foglalkozó pénzintézetek felelõssége, vagyis az, hogy elsõ körben a piacon próbálják eladni az lakásokat, ami kedvezõbb mind a hitelezõk mind pedig az adósok számára annál, mintha egy esetleges árverésen keresztül adnák el az ingatlant. Az ingatlan.com elemzése szerint az értékbecslõk a legnagyobb ingatlanhirdetési oldalak adataira is támaszkodnak, ugyanúgy, mint a leendõ lakásvásárlók és lakáseladók. Ebbõl adódik, hogy a piaci áraktól nem nagyon tudnak eltérni, mert a kereslet gyorsan reagál erre. “A piacinál olcsóbb lakásokat manapság órák alatt elviszik, így a bankokhoz és adósokhoz alacsonyabb összeg folyhat be. Ha pedig túl drága ingatlan, akkor eladhatatlan lesz, és csak a jóval költségesebb árverésen keresztül találhat gazdára, ami egyik fél számára sem kedvezõ forgatókönyv” - tette hozzá az ingatlan.com szakembere. Fontos tényezõ hitelpiaci szempontból, hogy a nemteljesítõ hitelek veszteséget termelnek a bankoknak, ez pedig a hitelek árában is tükrözõdik, azaz a hitelfelvevõknek és a törlesztést határidõben teljesítõ adósoknak kell magasabb kamatokon keresztül megfizetniük a nem fizetõ adósok miatti kockázatot.