Folyamatosan zajlik a betegforgalom átcsatornázódása a magánegészségügyi rendszerbe - állapítja meg az elemzés. Míg 2012-ben csupán a lakosság 37 százaléka, 2017-ben már 57 százaléka vett igénybe valamilyen magánorvosi az szolgáltatást. 

Az Union Biztosító 1300 fõs, a 25-55 év közötti korosztályt célzó piaci felmérését az elmúlt öt évben harmadik alkalommal tette közzé. A kutatás adataiból kiderül, hogy míg öt éve 33 ezer, három éve 41 ezer, 2017-ben már átlagosan 57 ezer forintot fizettek az érintettek egy év alatt különféle szakorvosi rendelõkben. A megkérdezettek 28 százaléka nyitott arra, hogy a magánorvosi alapszolgáltatásokat piaci egészségbiztosításon keresztül vegyen igénybe, és ezért átlagosan havi 5-6 ezer forintot is fizetne.

A felmérés szerint a lakosság elsõsorban a magyar állami egészségügyi rendszer hiányosságai miatt fordul a magánszolgáltatók felé. Az egészségügy általános helyzetérõl a közmegítélés a 2014-es felmérés óta tovább romlott: az osztályzatoknak már akkor is alacsony szintû 2,26-os átlaga idénre 1,76-ra esett. Ezzel párhuzamosan 2014 óta jelentõsen, 50-ról 65 százalékra emelkedett azok aránya, akik félelemmel gondolnak arra, mi történik velük, ha orvoshoz kell fordulniuk egy jövõbeli betegséggel.

A szakorvosi ellátások területén a legnagyobb problémát a betegek számára a hosszú várakozási idõ jelenti. A kiválasztott rendelésre átlagosan 35 napot kellett várnia a válaszadóknak - ez 2014-ben 32 nap volt -, az elõzetes bejelentkezés ellenére pedig a rendelõben is átlagosan közel egy órát kell várakozni. Az adatok szerint a várakozók 14 százalékának több mint 2 hónapot kellett várnia a szakorvosi vizsgálatra, 23 százaléknak pedig 1-2 hónapot. 27 százalékuk 3-4 hetet várt, 36 százalékuk ugyanakkor 1-2 héten belül eljutott a vizsgálatra.

A második fõ probléma a szakorvosi rendelõk felszereltsége, itt a megkérdezettek több mint kétharmada észlelt kisebb-nagyobb hiányosságokat. A páciensek mintegy fele kritikus az ellátás szakmai színvonalával kapcsolatban, és romlott a megítélés a szakdolgozóknak a betegekhez való hozzáállása tekintetében is.

Lényegében minden vizsgált társadalmi-demográfiai csoportban egyre nagyobb teret nyernek a magánorvosi szolgáltatások: idén már 57 százaléknyian jelezték, hogy igénybe vettek valamilyen magánorvosi szolgáltatást. Azok aránya pedig, akik úgy nyilatkoztak, hogy csakis a magánegészségügyi intézményrendszert használják, három év alatt 5-rõl 8 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan három év alatt csaknem 40 százalékkal, 41 ezerrõl 57 ezer forintra emelkedett az orvosi ellátásra kifizetett átlagos összeg is.

A magánegészségügyi szolgáltatások mainál is szélesebb körû igénybe vételének egyértelmûen az anyagiak jelentenek gátat: azok körében, akik továbbra is az állami rendszer mellett maradnak, 84 százalékban a magánorvosi díjak szintjével indokolják döntésüket. Emellett 29 százalékuk nem is igazán ismer magánorvosi rendelõt, amelyet problémájával felkeresne.

Megoldás lehet a magán egészségbiztosítás, amely az elmúlt években komoly növekedést mutat Magyarországon is: míg az öt évvel ezelõtt végzett felmérés során a megkérdezettek csupán 7 százaléka jelezte, hogy van ilyen biztosítása, 2017-ben ez az arány már 15 százalékra nõtt. A felmérés során bemutatott alapszintû egészségbiztosítási konstrukció iránt (amely többek között várakozási idõ nélkül nyújt járóbeteg-ellátást, diagnosztikai és laborvizsgálatokat, valamint kisebb mûtéteket betegútszervezéssel és tanácsadással) a megkérdezettek 28 százaléka mutatott érdeklõdést, és átlagosan 5-6 ezer forintos havidíjat hajlandó is volna fizetni érte.

A felmérés során válaszolók 12 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a béren kívüli juttatásai között egészségbiztosítás is szerepel. Ezzel az egészségbiztosítások a cafeteria-rendszer juttatásai között a középmezõnyben helyezkednek el. Nagy a munkáltatók felelõssége is abban, hogy a következõ évre összeállított cafeteria-rendszerükben szerepeltetik-e ezt a juttatást is.