A jövedelmek és a beruházások bõvülésének, valamint a hitelezés emelkedésének 2030-ig együtt kell megvalósulnia, mindhárom szükséges, de önmagában egyik sem elégséges a fenntartható felzárkózáshoz. Ez azt is jelenti, hogy a várt reál- és pénzügyi konvergencia egymást erõsítõ, egészséges folyamat – jelentette ki Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Portfolio.hu bankkonferenciáján. A szakember hangsúlyozta: a 2000-es évek elején mindenki hitt a gyors felzárkózásban, ám az befulladt, most – tanulva a korábbi tapasztalatokból is – olyan megoldást kell találni, amely fenntartható.

Nagy Márton szerint a makrogazdasági alapok adottak: a fejlõdési pályán tízéves idõtávon a teljes foglalkoztatottság fenntartható, a keresetek megduplázódásával lehet számolni, a beruházási ráta 23-25 százalékra emelkedhet, a termelékenységnek minimum a GDP növekedésével kell javulnia. Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor a 4 százalék feletti növekedés az MNB alelnöke szerint fenntartható.

A jegybank alelnöke úgy látja, hogy a fenti makrogazdasági pályát feltételezve 2030-ig a bankrendszer mérlegfõösszege a GDP jelenlegi 95 százalékáról 160 százalékra növekedhet.

Újraindulhat a fenntartható konvergencia, ezért a korábbiaknál magasabb egyensúlyi hiteldinamika indokolt. A hitelezés terén a vállalati hitelezés a GDP 17 százalékáról 30 százalékra emelkedhet, a lakossági hitelezés 15 százalékról 40 százalékra juthat, ezen belül a lakáshitek mértéke a GDP 8 százalékáról 30 százalékra emelkedhet. Bõven van még helye a növekedésnek – a lakáshitelek terén a hozzánk legközelebb álló Lengyelország is 20 százalék körüli GDP-arányos hitelpenetrációval rendelkezik. Nagy Márton szerint az elõrejelzett számokat már produkálta a válság elõtt a magyar bankrendszer, s ezért nem elrugaszkodott az sem, hogy 2030-ig az EU-átlag 90 százalékára emelkedjen a magánszektor GDP-arányos banki hitelállománya.

Nagy Márton kijelentette: a hitelállomány és az eladósodottság makrogazdasági szintû növekedése önmagában jó dolog; szakítani kell azzal a nézettel, amely megbélyegzi a hitelfelvételt. Csak a túleladósodottság, ami már inkább a háztartások szintjén értelmezhetõ, jelent gondot – mondta az alelnök. Hozzátette: a gazdasági növekedés feltétele is a magasabb hitelarány, hisz a statisztikák azt mutatják, hogy a nagyobb pénzügyi mélységû országok sikeresebbek, azaz a magasabb hitel-GDP arányt felmutató államok magasabb egy fõre esõ GDP-mutatóval is büszkélkedhetnek. Az eladósodottság tehát a fejlettséggel együtt nõ, ettõl még nem lesz túladósodott sem az ország, sem a vállalati, sem a háztartási szektor.

Az MNB-ben ma úgy látják, hogy a 2013-ban a bankrendszer jövõképében meghatározottnál magasabb egyensúlyi hiteldinamika lehet indokolt: a korábbi éves 5-10 százalék helyett 10-15 százalékkal bõvülhet a vállalati hitelezés. A nagyvállalati körben 12, a kkv-szektor esetében 13 százalékos átlagos bõvülést prognosztizál a jegybank. Mindez azért fontos – hangsúlyozta az alelnök –, mert tudható, hogy egy 1 százalékos hitelbõvülés 0,2-0,4 százalékos GDP-növekedést eredményez.

A háztartási hiteleknél 15, a lakáshiteleknél 18 százalékos lehet az éves bõvülés mértéke a felülvizsgált várakozások szerint.