A várható élettartam kitolódása és a népesség elöregedése fokozódó pénzügyi nyomás alá helyezi a szociális hálót és az elõre meghatározott kifizetéseket biztosító munkáltatói juttatásokat – derül ki a most hetedik alkalommal elkészült Aegon nyugdíjfelkészültségi kutatásból. A tizenöt országra kiterjedõ felmérésben résztvevõk közel fele, 49 százaléka számít arra, hogy a jövõ nyugdíjasai a maiaknál rosszabb helyzetben lesznek.

„Egy olyan világban, ahol a munkavállalók és a nyugdíjasok közel fele úgy gondolja, hogy a jövõ generációinak rosszabb lesz a helyzete a jelenlegi nyugdíjasokénál, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi nyugdíjszabályozás nem alkalmas arra, hogy felkészítse a társadalmat a mában zajló és a jövõben várható változásokra” – véli Horváth Gyula, az Aegon Magyarország vezérigazgató-helyettese. Emiatt szerinte óriási szükség van egy új, mindenkire kiterjedõ társadalmi közmegegyezésre, amelyben rögzíteni kell a nyugdíjas évek finanszírozásával kapcsolatos reális felelõsségmegosztás elvét, és egyben hozzárendelni a mindehhez szükséges eszközöket, forrásokat és infrastruktúrát

Magyarországon még az átlagnál is jóval magasabb, 67 százalékos a jelenleginél kedvezõtlenebb idõskori életkörülményekkel kalkulálók aránya. A kutatás szerint az emberek mindössze hét százaléka mondja azt, hogy az államnak nincs teendõje, mert a nyugdíjak kifizetése a jövõben is tökéletesen fenntartható lesz. Ugyanakkor csupán a munkavállalók 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkáltatója is hozzájárul a nyugdíjcélú megtakarításaihoz, miközben a válaszadók 27 százalékánál a munkáltató nem egészíti ki a munkavállaló nyugdíjpénztári befizetéseit.

Annak ellenére pedig, hogy a nyugdíjkérdés világszerte egyre nagyobb figyelmet kap, a munkavállalók nyugdíjfelkészültségében a hétéves kutatás nem mutatott ki érdemi változást: az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Index ( =ARRI, a nyugdíjfelkészültséget 1 és 10 közötti skálán méri, ahol a 8 vagy annál magasabb pontszám magas, a 6-7,9 közötti közepes, a 6-nál kevesebb pedig alacsony felkészültséget jelent) 2018-ban a tavalyival megegyezõ, alacsony értéket mutat, és az induláskor, 2012-ben mért 5,2 pontnál képest is alig magasabb az idei 5,9 pont. A magyar eredmény változatlanul alacsonyabb az átlagnál, de folyamatos fejlõdést mutat: jelenleg 5,3 ponton állunk, szemben a hat évvel korábbi 4,8-del.

Bár a kutatás szerint a társadalmi közmegegyezés felbomlóban van, sokan mégis pozitívan gondolnak a nyugdíjas évekre. A munkavállalók 57 százaléka úgy képzeli el, hogy fokozatosan megy majd nyugdíjba, azaz folytatja az addigi munkáját, esetleg részmunkaidõben egy ideig, vagy végig a nyugdíjas évek alatt. A legtöbben ezt azért tervezik így, mert dolgozni akarnak és/vagy dolgozniuk kell. A munkavállalók úgy gondolják, hogy a jelenlegi jövedelmük 68 százalékára lesz szükségük nyugdíjasként:

Aggasztó ugyanakkor, hogy csak 25 százalékuk hisz abban, hogy ezt meg is tudja valósítani, és további 13 százalék úgy gondolja, hogy csak a szükséges jövedelem 75 százalékát tudja majd biztosítani magának.

Írásba foglalt nyugdíjtervvel csupán a válaszadók 13 százaléka rendelkezik – Magyarországon 7 százalékuk –, miközben 44 százaléknak van ugyan elképzelése, de azt nem írta le. Emellett csak 32 százalék gondolta végig, hogy mihez kezdene, ha a tervezett nyugdíjkorhatár elõtt kellene abbahagynia a munkát. Arra a kérdésre, hogy milyen pénzügyi eszközökkel igyekeznek biztonságot teremteni maguknak a nyugdíjas éveikre, a legtöbben az állami nyugdíjrendszert említik (46 százalék), valamilyen saját megtakarításra a válaszadók 30 százaléka támaszkodna, míg a munkáltatói programok súlya 24 százalékos. Ehhez képest Magyarországon 57 százalék épít elsõsorban az állami pillérre, miközben a saját megtakarításokat elõtérbe helyezõk aránya 29, a munkáltatókra is építõké pedig 15 százalék.

A kutatásban a nyugdíjba menetellel összefüggõ aggályokat is érintették. Ezek között az egészségügyi problémák viszik a prímet: világszerte 49 százalék azoknak az aránya, akik a romló egészségi állapotot nevezik meg legfõbb nyugdíjaskori félelemként. Ezt követi az aktivitás elvesztése (34 százalék), az Alzheimer kór és a demencia (33 százalék) miatt érzett aggodalom. Sokatmondó, hogy a kutatásban részt vett nyugdíjasok 39 százaléka hamarabb nyugdíjba ment a tervezettnél, aminek oka leginkább a megromlott egészségi állapot volt. A magukat rossz egészségi állapotúnak valló munkavállalók hat évvel rövidebbre tervezik a nyugdíjas éveiket azoknál, akik kitûnõ egészségnek örvendenek (14 év, szemben a hússzal).

* Az ARRI a nyugdíjfelkészültséget 1 és 10 közötti skálán méri, ahol a 8 vagy annál magasabb pontszám magas, a 6-7,9 közötti közepes, a 6-nál kevesebb pedig alacsony felkészültséget jelent.