A legtöbb polgár úgy gondolja, hogy az 55 évesnél idõsebb emberek jelentõs szerepet játszanak a társadalom kulcsfontosságú területein. A megkérdezettek több mint 60 %-a úgy véli, lehetõvé kellene tenni, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követõen is folytathassuk a munkát, és egy harmaduk úgy nyilatkozott, hogy õk maguk is szeretnének tovább dolgozni. Meglepõ módon a nyugdíjkorhatárhoz közelebb állók inkább osztják ezt a véleményt, mint a fiatalabb nemzedék.

Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelõs biztos a felmérésrõl így nyilatkozott: „Az Eurobarometer legújabb felmérése jól mutatja, hogy az emberek idõsödvén is készek aktívak maradni. Bízom benne, hogy az aktív idõsödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve katalizátorként mûködik majd, arra ösztönözve a polgárokat, az érdekelt feleket és a döntéshozókat, hogy tevékenyen segítsék elõ az aktív idõsödést, és pozitív módon kezeljék az idõsödéssel kapcsolatos kihívásokat.”

Az Eurobarometer felmérés öt területet ölel fel: az idõskorról és az idõsebb emberekrõl alkotott általános nézetek; idõsebb emberek a munkahelyen; nyugdíjba vonulás és nyugdíjak; önkéntes munka és idõsebb embereknek nyújtott támogatás, valamint idõsbarát környezet.

Ki fiatal és ki öreg?

A felmérés jól mutatja, hogy országonként mennyire különbözõ a „fiatal” és az „idõs” fogalma. Máltán, Portugáliában és Svédországban például a 37 év alatti embereket tekintik fiatalnak, míg Cipruson és Görögországban 50 éves korig tekintik fiatalnak az embert. Átlagban az európaiak úgy gondolják, hogy 64 éves korban kezdik el idõsnek tekinteni az embert, és 41,8 éves kortól már nem tekinthetõ valaki fiatalnak. Kortól és nemtõl is függ az ember szemlélete – a nõk kicsit késõbbre teszik az idõskor kezdetét, mint a férfiak (65,0, illetve 62,7 évre).

A munkahely kérdését illetõen csak minden harmadik európai ért egyet azzal, hogy 2030-ra fel kell emelni a hivatalos nyugdíjkorhatárt, jóllehet ez ma már sok tagállamban egyértelmû prioritásnak számít. Ugyanakkor komoly támogatottságot élvez (61 %) az a nézet, amely azt képviseli, hogy az emberek a nyugdíjkorhatár elérése után dolgozhassanak. A válaszadók 53 %-a elveti a kötelezõ nyugdíjazás korhatárának gondolatát, de jelentõs különbségek vannak a tagállamok között.

Jóllehet a nyugdíjba vonulás kora tipikusan 65 év, 2009-ben a munkaerõpiacról való távozás átlagosan 61,5 évesen történt. Az európaiak 42 %-a úgy gondolja, hogy 65 év felett is képes lesz elvégezni jelenlegi munkáját, míg a megkérdezettek 17 %-a úgy érzi, hogy nem lesz képes egészen 60 éves koráig ellátni jelenlegi feladatait. Az európaiak egy harmada állítja azt, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követõen is szeretné folytatni munkáját, és az európaiak közel kétharmada számára sokkal vonzóbb kilátás a részmunkaidõs munka melletti részleges nyugdíj, mint a teljes nyugdíjba vonulás.

Az aktív idõsödés nem csak a foglalkoztatásról szól. Az európaiak körülbelül egy negyede (beleértve az 55 évnél idõsebbeket) önkéntes munkában is részt vesz. Azokban az országokban, ahol az önkéntesség nem annyira elterjedt nagyobb arányban nyilatkoztak úgy az emberek, hogy saját háztartásukon kívül is támogattak már embereket, illetve nyújtottak már segítséget másoknak. Az 55 éven felüli európaiak 36 %-a támogatott már ilyenformán másokat. Az 55 éven felüli válaszadók 15 %-a gondoz jelenleg is egy idõsebb családtagot, és 42 %-uk a múltban látott már el ilyen feladatot.

Aktív Idõsödés és a Nemzedékek közötti Szolidaritás Európai Éve

Az Aktív Idõsödés és a Nemzedékek közötti Szolidaritás Európai Évének (2012) célja tudatosítani, milyen hasznos szerepet töltenek be a társadalomban az idõsebb emberek, és támogatni azokat az intézkedéseket, amelyek jobb lehetõségeket teremtenek az idõsek számára arra, hogy aktívak maradjanak.
A 2012-es európai év az aktív idõsödés három dimenziójára terjed ki:

• Aktív idõsödés a foglalkoztatás területén. Az idõsebb munkavállalók arra való ösztönzése, hogy ne adják fel munkavállalói státuszukat, elsõsorban a munkakörülmények javítását, illetve az idõsebb munkavállalók egészségi állapotához és szükségleteihez való igazítását, az idõsebb munkavállalók készségeinek – az egész életen át tartó tanuláshoz való jobb hozzáférés biztosítása révén történõ – fejlesztését, valamint az adó- és a juttatási rendszerek felülvizsgálatát teszi szükségessé, hogy ez utóbbiak hatékonyan ösztönözzék a munkával töltött életszakasz meghosszabbítását.
• Részvétel a társadalomban. Az idõsebb emberek lehetõségeinek és helyzetének javítása, hogy önkéntesként vagy beteget ápoló családtagként a társadalom hasznos és aktív tagjai lehessenek, elkerülve ezzel a társadalmi elszigeteltséget és a vele járó számos problémát és veszélyt.
• Önálló életvitel. Egészségfejlesztés és megelõzõ egészségügyi ellátás olyan intézkedések révén, amelyek maximalizálják az egészséges életéveket, segítenek megelõzni a másoktól való függést, és idõsbarátabbá teszik a környezetet (középületek, infrastruktúra, közlekedés, épületek), lehetõvé téve, hogy az idõsek minél önállóbbak lehessenek.
  

Az európai év célja arra ösztönözni a szakpolitikai döntéshozókat és az érdekelt feleket, hogy az aktív idõsödéssel kapcsolatos konkrét célok mellett kötelezzék el magukat, és tevékenyen segítsék elõ e célok megvalósítását. A kötelezettségvállalásokat az aktív idõsödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve 2012 weboldalán lehet közzétenni. A lakosság, az érdekelt felek, a döntéshozók és az újságírók bevonásával szerveznek majd nemzeti és európai szintû kommunikációs tevékenységeket.