A nyílt bankolás már több országban alapjaiban változtatta meg a pénzügyi szolgáltatásokat: az ügyfelek egyszerűbben férnek hozzá adataikhoz, új szolgáltatók jelennek meg, a verseny erősödik. Most a biztosítási szektorban is egyre többet hallani az „open insurance”, vagyis a nyílt biztosítás koncepciójáról. A kérdés azonban nem csupán az, hogy a technológia hogyan teszi kényelmesebbé a biztosításvásárlást, hanem az is: képes lehet-e közelebb vinni a védelmet azokhoz, akik ma még alulbiztosítottak – különösen a fejlődő országok alacsony jövedelmű ügyfeleihez?

A biztosítási piac egyik legfontosabb digitális trendje az úgynevezett open insurance, vagyis a nyílt biztosítás. A fogalom lényege, hogy a biztosítással kapcsolatos adatokat, szolgáltatásokat és funkciókat szabályozott módon, biztonságos technológiai kapcsolatokon – például API-kon (alkalmazásprogramozási felületeken) – keresztül harmadik felek számára is elérhetővé teszik.

Ez lehetővé teszi, hogy új szereplők – például fintech cégek, digitális platformok vagy más iparági szolgáltatók – új biztosítási termékeket, összehasonlító eszközöket vagy ügyfélélményt javító megoldásokat fejlesszenek.

A modell három alapvető pillérre épül: az ügyfél kifejezett hozzájárulására az adatmegosztáshoz (1), az eltérő rendszerek együttműködését biztosító technikai szabványokra (2), valamint egy olyan szabályozási keretre, amely meghatározza az adatokhoz való hozzáférés feltételeit és védi az ügyfelek érdekeit (3). Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) szerint az open insurance sikerének egyik kulcsa éppen az, hogy az adatmegosztás egyszerre legyen biztonságos, átlátható és az ügyfél számára értéket teremtő.

A cél hasonló ahhoz, amit az open banking esetében már látunk: több verseny, több választási lehetőség és személyre szabottabb szolgáltatások.

Miért fontos ez a biztosítási piac számára?

A biztosítás hagyományosan adatintenzív ágazat, mégis sok piacon zárt rendszerekben működik. Az ügyféladatok, kárrendezési információk és termékadatok gyakran egy-egy biztosító vagy közvetítő szervezet belső rendszerében maradnak.

Az open insurance ezt a működést alakíthatja át. A megnyíló adatáramlás segítségével:

• könnyebbé válhat a termékek összehasonlítása,
• új értékesítési csatornák jelenhetnek meg,
• olcsóbbá válhatnak bizonyos szolgáltatások,
• pontosabb kockázatértékelés és személyre szabottabb termékfejlesztés valósulhat meg.

Az európai biztosítási felügyelet, az European Insurance and Occupational Pensions Authority is vizsgálta az open insurance lehetőségeit, kiemelve, hogy megfelelő keretek mellett az adatmegosztás elősegítheti a versenyt, az innovációt és az ügyféljogok erősítését.

Ugyanakkor a nyitott biztosítás nem pusztán technológiai kérdés. Az adatvédelem, az ügyfélkontroll, a tisztességes verseny és az esetleges kirekesztés kockázata ugyanilyen fontos szempont.

A legnagyobb kérdés: segíti-e azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá?

Az open insurance egyik legérdekesebb lehetősége a befogadó biztosításban (inclusive insurance) rejlik. A világ számos alacsony és közepes jövedelmű országában emberek milliói maradnak biztosítás nélkül, mert a termékek túl drágák, túl bonyolultak, vagy egyszerűen nincs hozzáférésük megfelelő csatornákhoz.

Itt azonban különösen nagy kihívásokkal kell számolni.

A kis összegű biztosításoknál gyakran magas az ügyfélszerzés és az adminisztráció költsége, miközben az ügyfelek körében alacsony lehet a biztosítási tudatosság és a bizalom. Sok mikro- és mezőgazdasági biztosítás például mobilhálózatokon, szövetkezeteken vagy mikrofinanszírozási intézményeken keresztül jut el az ügyfelekhez.

Ez azt jelenti, hogy önmagában az API-k bevezetése nem oldja meg a problémát. A digitális infrastruktúrának valódi üzleti modellhez kell kapcsolódnia.

Brazília példája: hogyan válhat az infrastruktúra a változás motorjává?

Brazília gyakran szerepel az open finance egyik élenjáró példájaként. Az ország központi bankja (Banco Central do Brasil) 2020-ban indította el az azonnali fizetési rendszert, a Pixet, amely gyorsan a mindennapi pénzügyi tranzakciók meghatározó elemévé vált. A rendszer a biztosítási szolgáltatásoknál is fontos változást hozott: egyszerűbbé tette a díjfizetést, csökkentette a tranzakciós súrlódásokat, és lehetővé tette új digitális ügyfélutak kialakítását.

A mikro- és inkluzív biztosítások esetében ez különösen jelentős, mert az alacsony jövedelmű ügyfelek számára a rendszeres, kis összegű díjfizetés egyik legnagyobb akadálya gyakran nem maga a termék, hanem a hozzáférés és az adminisztráció nehézsége. A digitális fizetési infrastruktúra ezt a belépési korlátot csökkentheti.

Brazília emellett az open insurance szabályozásában is úttörő szerepet vállalt. A brazil biztosítási felügyelet (SUSEP) által kialakított modellben megjelentek az úgynevezett „insurance initiators”, vagyis olyan engedélyezett szereplők, amelyek API-kon keresztül ügyfélkezdeményezés alapján biztosítási folyamatokat indíthatnak. Ez lehetőséget teremthet új digitális közvetítők, összehasonlító platformok és szektoron kívüli szereplők megjelenésére.

A brazil tapasztalat azt mutatja, hogy az open insurance sikerének kulcsa nem önmagában az adatmegosztás, hanem az a teljes digitális infrastruktúra, amely köré új szolgáltatások épülhetnek.

Mi kell ahhoz, hogy az open insurance valóban inkluzív legyen?

A szakmai elemzések alapján az open insurance akkor járulhat hozzá a pénzügyi befogadáshoz, ha nem pusztán technológiai fejlesztésként kezelik, hanem konkrét társadalmi és piaci problémák megoldására használják.

A Világbank-csoporthoz kapcsolódó, a szegényebb országok pénzügyi befogadásának támogatásával foglalkozó CGAP (Consultative Group to Assist the Poor) elemzései szerint az inkluzív pénzügyi szolgáltatások esetében az innováció önmagában nem elegendő: a digitális megoldásoknak a valódi ügyfélproblémákhoz – például magas költségekhez, bizalomhiányhoz, alacsony pénzügyi tudatossághoz és hozzáférési akadályokhoz – kell kapcsolódniuk.

Az open insurance esetében ezért több feltétel is szükséges:

1. Világos célokra van szükség
A szabályozóknak és piaci szereplőknek nem önmagában az adatmegosztást kell célként kitűzniük, hanem konkrét problémákat kell azonosítaniuk: például a mezőgazdasági biztosítások elérésének javítását, a támogatási rendszerek pontosabb célzását vagy a kárrendezés átláthatóbbá tételét.

2. A megoldásokat az alacsony jövedelmű ügyfelek igényeire kell tervezni
A CGAP és az inkluzív biztosítási szakmai szervezetek (például az Microinsurance Network) rendszeresen hangsúlyozzák, hogy ezeknél az ügyfélcsoportoknál az egyszerűség, az érthetőség és az elérhetőség fontosabb lehet, mint a komplex digitális funkciók.

3. Az adatmegosztásban részt vevő szereplőknek érdekelteknek kell lenniük
A mobilhálózat-üzemeltetők, digitális pénzügyi szolgáltatók és platformok jelentős ügyféladatokkal rendelkeznek, de részvételükhöz üzleti ösztönzők szükségesek.

4. A hozzájárulási folyamatnak valódi ügyfélélményt kell adnia
Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) is kiemelte, hogy az open insurance egyik kulcskérdése az ügyféladatok feletti kontroll és az adatmegosztás átláthatósága. A hozzájárulásnak érthetőnek és könnyen kezelhetőnek kell lennie, különösen az alacsony digitális jártasságú ügyfelek esetében.

5. Közös infrastruktúrára van szükség
A kis összegű biztosításoknál a költségek miatt különösen fontosak lehetnek olyan közös digitális platformok, amelyekhez több biztosító és értékesítési partner is kapcsolódhat.

Az open insurance nem csodaszer – de fontos építőelem lehet

A nyílt biztosítás önmagában nem oldja meg a biztosítási lefedettség hiányának problémáját. Nem pótolja a bizalmat, a pénzügyi tudatosságot vagy a megfelelő terméktervezést.

Ugyanakkor a mögötte álló szemlélet – a szabványosított adatkapcsolatok, a digitális infrastruktúra és az ügyfél kezébe adott adatok – segíthet lebontani azokat az akadályokat, amelyek miatt emberek milliói maradnak védelem nélkül.

A következő évek kérdése az lesz, hogy az open insurance csupán egy újabb digitális szolgáltatás lesz-e a fejlettebb piacokon, vagy valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy a biztosítás olyanok számára is elérhetővé váljon, akiknek ma még nincs valódi pénzügyi védőhálójuk.