Svájc évtizedek alatt kiépített rendszerekkel védekezik az árvizek, viharok és más természeti katasztrófák ellen. A klímaváltozás azonban új típusú veszélyt hozott: a szélsőséges hőséget. A Swiss Re Institute elemzése szerint a meleg nemcsak közvetlenül veszélyezteti az egészséget és az infrastruktúrát, hanem más kockázatokat is felerősíthet – az aszálytól a villámárvizekig.

Svájcot gyakran a természeti kockázatok kezelésében élen járó országok között említik. Szigorú építési szabályok, kiterjedt megelőzési programok, fejlett tervezési rendszerek és magas biztosítási lefedettség segítik az országot abban, hogy felkészülten reagáljon az árvizekre, viharokra vagy földcsuszamlásokra.

A klímaváltozás azonban egy olyan kihívást állít előtérbe, amely más természetű, mint a korábbi veszélyek: a szélsőséges hőség. A Swiss Re Institute szerint Svájc több mint kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag, és a növekvő hőmérséklet új nyomást helyez az ország ellenálló képességére.

A hőség különlegessége, hogy sokszor kevésbé látványos, mint egy árvíz vagy egy vihar okozta pusztítás. Nincsenek azonnal látható károk, mégis komoly következményekkel járhat. A tartós meleg növeli a hőguta, a kiszáradás, a szív- és érrendszeri problémák, valamint a légúti betegségek kockázatát, különösen az idősek és a sérülékenyebb csoportok körében.

A 2003-as európai hőhullám Svájcban is éreztette hatását: az országban abban az évben mintegy 1,5 százalékkal nőtt a halálozás a szélsőséges meleg következtében. A tapasztalat megmutatta, hogy a hőség nem pusztán kényelmi kérdés, hanem egészségügyi és társadalmi kihívás is.

A városok különösen kitettek. A beépített területek napközben gyorsabban felmelegszenek, éjszaka pedig lassabban hűlnek le, így a hőmérséklet akár 6 Celsius-fokkal is magasabb lehet, mint a környező vidéki területeken. A trópusi éjszakák – amikor a hőmérséklet éjjel sem csökken 20 fok alá – megnehezítik a szervezet regenerálódását, és az épületek lehűtését is.

A hőség ráadásul nem önmagában jelent veszélyt, kockázati „erősítőként” működik: más természeti események hatását is fokozhatja. A hosszabb száraz időszakok miatt a talaj kevésbé képes elnyelni a csapadékot, így egy hirtelen nagy esőzés után nőhet a villámárvizek veszélye. Az aszály gyengítheti a mezőgazdasági termelést, a magasabb hőmérséklet pedig a hegyvidéki területeken a permafroszt olvadása miatt a lejtők stabilitását is befolyásolhatja.

Svájcban az árvíz továbbra is a legjelentősebb biztosított természeti katasztrófakockázat: a Swiss Re adatai szerint az éves átlagos, biztosított veszteségek mintegy 60 százalékáért felel. A változó éghajlat azonban azt mutatja, hogy a korábban ismert kockázatok mellett új összefüggésekkel is számolni kell.

A válasz egyre inkább a helyi alkalmazkodásban rejlik. A hőség elleni védekezés nem csupán technológiai kérdés: árnyékosabb közterekre, több zöldfelületre, vízmegtartó várostervezésre, hűvösebb belső terekre és a veszélyeztetett csoportok célzott védelmére van szükség.

A Swiss Re új, Resilient Switzerland nevű kezdeményezése éppen ezt a szemléletet kívánja erősíteni: a cél a kockázatok jobb megértése, a megelőzés fejlesztése és az együttműködés ösztönzése az állami szereplők, önkormányzatok, tudományos intézmények, vállalatok és a biztosítási szektor között.

Beillesztettem a két konkrét svájci példát, és rövidítettem az előző változatot, hogy ne legyen túl hosszú. A példák így jobban „életre keltik” az alkalmazkodásról szóló részt. (Kanton Zürich)

Svájc már nem csak védekezik: a hőséghez való alkalmazkodás új városi modelljei

A svájci tapasztalat azt mutatja, hogy a hőhullámokra való felkészülés nem egyetlen nagy beruházáson múlik, hanem a várostervezés, a természetalapú megoldások és a helyi intézkedések összehangolásán. Egyre több település alakítja át úgy a környezetét, hogy az ne csak túlélje a melegebb jövőt, hanem élhető is maradjon benne.

A Zürichi kantonban több olyan kezdeményezés is született, amely példát mutat arra, hogyan építhető be a klímaalkalmazkodás már a várostervezésbe. Winterthur a „szivacsváros” (Schwammstadt) elvére épít: a cél, hogy a csapadékvíz ne minél gyorsabban a csatornarendszerbe jusson, hanem a városi környezet helyben megtartsa, tárolja és természetes módon hasznosítsa. A zöldfelületek, áteresztő burkolatok és vízmegtartó megoldások egyszerre segítenek a hirtelen lezúduló esők kezelésében és a városi hő csökkentésében, hiszen a párolgás hűti a környezetet.

Hasonló szemlélet jelenik meg Regensdorf új városnegyedében, a Zwhatt projektben is. A fejlesztés célja, hogy a sűrű városi környezet ellenére kedvezőbb helyi mikroklíma alakuljon ki: az épületek elhelyezése, az árnyékolás, a zöld- és szabad terek kialakítása, valamint a levegő áramlásának figyelembevétele mind a hőterhelés csökkentését szolgálják. A Zwhatt a Zürichi kanton klímaalkalmazkodási pilotprogramjának része, és azt mutatja meg, hogyan lehet már egy új városrész tervezésénél beépíteni a hőség elleni védekezés szempontjait.

Ezek a példák azt üzenik, hogy a hőséghez való alkalmazkodás nem kizárólag technológiai kérdés. Sok esetben olyan városi döntésekről van szó, amelyek egyszerre szolgálják a biztonságot, a lakók komfortját és a hosszú távú fenntarthatóságot. A jövő ellenálló városai nem csak a károk után reagálnak majd, hanem előre gondolkodva alakítják át a környezetüket.

A klímaváltozás korában a reziliencia már nem csupán azt jelenti, hogy egy ország képes-e újjáépülni egy katasztrófa után. Egyre inkább azt is, hogy mennyire képes megelőzni a veszélyeket – még akkor is, ha azok lassan, csendben és fokozatosan érkeznek.