Miközben Európa-szerte rekordokat döntött az idei korai nyári hőhullám, és több országban is rendkívüli készültséget rendeltek el a hőség, az aszály és az erdőtüzek veszélye miatt, egy másik, kevésbé látványos, de legalább ennyire súlyos probléma is egyre nagyobb figyelmet kap: vajon meddig maradnak biztosíthatók a klímaváltozás okozta károk?

Erre a kérdésre kereste a választ júniusban Athénban, a NatCat Summit konferencián elmondott beszédében Petra Hielkema, az European Insurance and Occupational Pensions Authority elnöke. A szakember szerint a klímaváltozás miatt Európa olyan új kockázati korszakba lépett, amelyben a múltbeli adatok már egyre kevésbé alkalmasak a jövőbeni károk előrejelzésére. (eiopa.europa.eu)

A szélsőséges időjárás lett az új norma

Hielkema beszédében emlékeztetett arra, hogy Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense. Az idei májusi hőhullám során több országban 10–15 Celsius-fokkal haladták meg a hőmérsékletek az ilyenkor megszokott értékeket, és sorra dőltek meg a rekordok. A szélsőséges hőség, az aszályok, az árvizek, a viharok és az erdőtüzek gyakorisága, intenzitása és kiszámíthatatlansága folyamatosan növekszik.

A következmények már most is jól láthatók: az elmúlt négy év mindegyike az öt legnagyobb gazdasági veszteséget okozó időszak közé került Európában 1980 óta. Az éghajlatváltozással összefüggő károk gazdasági terhe egyre nő, miközben a biztosítási védelem nem tart lépést ezzel a trenddel.

A károk háromnegyede továbbra sincs biztosítva

Az EIOPA adatai szerint az Európai Unióban az elmúlt évtizedek természeti katasztrófákból eredő veszteségeinek mindössze körülbelül egynegyedét fedezte biztosítás. Ez azt jelenti, hogy a károk nagy részét a háztartásoknak, a vállalkozásoknak vagy végső soron az államoknak kell viselniük.

A biztosítási szakmában ezt nevezik „protection gapnek”, vagyis védelmi résnek. Minél nagyobb ez a rés, annál sérülékenyebb a társadalom egy természeti katasztrófa után.

A probléma nem csupán az egyéni károsultakat érinti. Az alulbiztosított kis- és középvállalkozások számára egy súlyos árvíz vagy tűzkár akár a működés végét is jelentheti. Az államokra pedig egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy „utolsó biztosítóként” helytálljanak, ami hosszabb távon a közpénzügyek fenntarthatóságát is veszélyeztetheti.

Valós veszély a „biztosíthatatlanság”

Az EIOPA elnöke szerint a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a növekvő kockázatok miatt a biztosítók egyre magasabb díjakat kénytelenek alkalmazni, vagy bizonyos térségekben korlátozhatják a fedezetet.

A német biztosítási szövetség becslése szerint a lakásbiztosítási díjak akár meg is duplázódhatnak a következő évtizedben a klímaváltozással összefüggő károk miatt. Egyes magas kockázatú területeken pedig idővel az is előfordulhat, hogy bizonyos kockázatokra egyszerűen nem lesz elérhető biztosítás. Az EIOPA szerint a biztosíthatatlanság már nem elméleti veszély, hanem valós forgatókönyv lehet egyes régiók és kockázattípusok esetében.

Európai szintű megoldásokra lenne szükség

Az európai felügyelet szerint a magánbiztosítók továbbra is a védekezés első vonalát jelentik, ugyanakkor vannak olyan klímakockázatok, amelyeket a piac önmagában már nehezen tud kezelni.

Ezért az EIOPA az European Central Bank-val és az European Stability Mechanism-mel közösen olyan európai kockázatmegosztási modelleket vizsgál, amelyek nemzeti és uniós szinten is segíthetnék a természeti katasztrófák finanszírozását. Az elképzelések között szerepel egy uniós viszontbiztosítási rendszer, valamint egy közös katasztrófaalap létrehozása is. A számítások szerint egy európai szintű kockázati pool akár 67 százalékkal is csökkenthetné a szükséges tőkét a különálló nemzeti megoldásokhoz képest.

Az alkalmazkodás lesz a kulcsszó

A biztosítási piac önmagában nem tudja megoldani a problémát. Hielkema szerint a hangsúlyt egyre inkább a megelőzésre és az alkalmazkodásra kell helyezni. Az ellenállóbb épületek, az árvízvédelmi beruházások, a tűzállóbb építőanyagok vagy a korai előrejelző rendszerek mind hozzájárulhatnak a károk mérsékléséhez.

Az EIOPA emellett támogatja az úgynevezett „impact underwriting” megközelítést is, amely kedvezőbb biztosítási feltételekkel jutalmazná azokat az ügyfeleket, akik bizonyíthatóan csökkentik saját kockázataikat.

A biztosíthatóság kérdése már nem a jövő problémája

A most véget érő európai hőkupola ismét rámutatott arra, hogy a klímaváltozás hatásai nem távoli forgatókönyvek, hanem mindennapi valóság. Az EIOPA üzenete szerint a kérdés már nem az, hogy nőnek-e a természeti katasztrófák okozta károk, hanem az, hogy a társadalom, az államok és a biztosítási piac képes lesz-e fenntartani a megfelelő védelmet egy olyan környezetben, ahol a szélsőséges időjárás egyre inkább az új normává válik.