A kockázati mutató két olyan összetett tényezőt gyúr össze egyetlen, könnyen értelmezhető számba, ami befolyásolja, hogy az adott termék milyen pénzügyi kockázatot hordoz az ügyfél számára. Az egyik elem a mögöttes befektetési eszköz piaci kockázata, vagyis az, hogy az adott befektetési eszköz piaci árfolyama folyamatosan változhat. Vannak olyan pénzügyi eszközök, ahol a lehetséges változás nagyobb mértékű, kevésbé kiszámítható, ezek tekinthetők a kockázatosabb befektetési eszközöknek. A másik figyelembe vett tényező a befektetési eszközt kibocsátó intézmény hitelkockázata, ha a nála lévő ügyfélpénzeket nem tudná kifizetni az ügyfeleknek. A biztosítók hitelkockázati besorolásánál az európai szabályozás figyelembe veszi, hogy a biztosítók működését és tőkekövetelményeit szabályozó Szolvencia II rendszer más pénzügyi szolgáltatókhoz képest is megerősítettebb módon garantálja az ügyfélpénzek biztonságát.

A fent leírt bonyolult összefüggések tehát egyetlen mutatóban olvadnak össze, és a fogyasztó egy 7 fokozatú kockázati skálán látja elhelyezve a terméket. Az 1-es kategória a legalacsonyabb, a 7-es pedig a legmagasabb kockázati besorolást jelenti. A számok értékelésénél célszerű figyelni arra, hogy többnyire a magasabb kockázatú termékek hozamkilátása is magasabb és fordítva. A biztonság jellemző módon alacsonyabb hozamkilátással társul.