A biztosítási időszakon belül a szerződés csak a felek közös megegyezésével szüntethető meg.

Az értékcsökkenés a vagyontárgyban keletkezett károk helyreállítása, kijavítása után visszamaradt, az esztétikai, használati vagy forgalmi értékben bekövetkezett csökkenés.

Térítésének feltételei a MABISZ Elkülönített Szervezeti Egységénél a következők:

• a károsult gépjármű kora nem haladhatja meg az 5 évet,
• futásteljesítménye szintén nem haladhatja meg a kategóriára érvényes 5 éves átlagos futásteljesítményt,
• valamint a sérült elemre korábban nem történt értékcsökkenés kifizetés egyik biztosító társaságnál sem.

Mindig figyelembe kell venni, hogy az egyes biztosító társaságok a kárrendezési gyakorlatukat maguk alakítják ki, ezért az értékcsökkenés térítésének feltételei és számítási módszerei biztosító társaságonként eltérőek lehetnek.

Az avulás a vagyontárgyak (pl. ingóságok, épületek, gépjárművek) értékének az időmúlás, illetőleg a fokozatos elhasználódás miatti csökkenése; mértékét százalékban határozzák meg.

Amennyiben javítás esetén a károsult gépjárműbe a régebbi helyett új alkatrész kerül beépítésre, a kárszakértő a gépjármű korának megfelelően azt „avultatja”, azaz annak árából levonást eszközöl, tekintettel arra, hogy a kár rendezése során nem az újkori, hanem a balesetet közvetlenül megelőző állapotot kell helyreállítani.

Totálkárról egyrészt akkor beszélünk, ha az autót azért nem érdemes megjavítani, mert a javítás többe kerülne, mint a jármű balesetkori forgalmi értékének a maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összege (ez az ún. gazdasági totálkár), valamint ha a jármű oly mértékben sérült, hogy az műszakilag javíthatatlan (ún. műszaki totálkár).

Totálkár esetében tehát a kárszámítás nem a javítás költségein alapul, hanem a jármű káridőponti értékéből vonják le az értékesíthető roncs becsült értékét, és a kettő különbsége lesz a kártérítés összege.

A tulajdonos döntése szerint a totálkárt szenvedett gépjármű is megjavíttatható, de ilyenkor a javítás költségei a károkozóra, illetve biztosítójára nem terhelhetők tovább.

A biztosítókat jogszabály (1999. évi VXXXIV. törvény a közúti közlekedési nyilvántartásról, 33. §, 2) b/. bekezdés) egyetlen esetben kötelezi a közlekedési hatóság értesítésére a totálkárossá nyilvánított gépjárművekről, nevezetesen, ha a kárrendezési eljárásban úgy ítélik meg, hogy a gépjármű üzemeltetése műszaki állapota miatt véglegesen megszűntnek tekinthető. Ez a gyakorlatban lényegében csak a teljes mértékben roncsolt vagy elégett gépjárműveket érinti, vagy az olyan motorkerékpárt, amelynek a váza cserére szorul. Az ilyen esetet egyébként a tulajdonosnak is kötelessége a forgalomból kivonásra jogosult hatóságnak bejelenteni.

A súlyosan sérült, és az előző bekezdés alapján bejelentett gépjárművek további kezelését a hulladékká vált gépjárművekről kiadott 267/2004 (IX.23.) Korm. rendelet szabályozza.

Ebben az esetben a biztosító saját kalkulációja alapján meghatározza a kártérítési összeg nagyságát és azt felajánlja a károsult részére. Ebben az esetben a biztosító számla nélkül is megtéríti az általa kalkulált nettó javítási költséget.

A Gfbt. szerint a biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely

• a károkozó gépjárműben elhelyezett tárgyakban keletkezett, ha ezek nem a gépjárművel utazók személyi használatára szóló tárgyak;
• a károkozó gépjárműben keletkezett;
• a károkozó gépjármű biztosítottjainak egymással szembeni igényéből származó dologi Magyar Biztosítók Szövetsége – Kérdések és válaszok a kötelező felelősségbiztosításról kárként, illetve elmaradt haszonként keletkezett;
• sugárzó, toxikus anyagok és termékek hatására, vagy az egészségügyi hatóságok részéről a sugárzás káros hatásainak megszüntetését célzó intézkedések folytán keletkezett;
• a gépjármű balesete nélkül az út burkolatában keletkezett;
• a gépjármű – forgalomban való részvétele nélkül – munkagépként való használata során keletkezett;
• álló gépjárműre fel-, illetve arról való lerakodás következtében keletkezett;
• üzemi balesetnek minősül, és a gépjármű javítási vagy karbantartási munkái során keletkezett;
• gépjárműverseny vagy az ahhoz szükséges edzés során következett be;
• környezetszennyezéssel a gépjármű balesete nélkül keletkezett;
• a gépjármű üzemeltetésével egyéb vagyontárgyban folyamatos állagrongálással okozott, illetőleg állagromlásból adódott;
• háború, háborús cselekmény, terrorcselekmény következményeként keletkezett.

Amennyiben a biztosító a károsult kárát megtéríti, az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti:

• attól a vezetőtől, aki a gépjárművet az üzembentartó vagy az egyébként jogosan használó engedélye nélkül vezette
• a biztosítottól, ha a kárt jogellenesen és szándékosan okozta;
• a vezetőtől, ha a gépjárművet alkoholos vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotban vezette, illetve bármely biztosítottól, ha a gépjármű vezetését ilyen személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vezető alkoholos vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotát nem ismerhette fel;
• a vezetőtől, ha a gépjármű vezetésére jogosító engedéllyel nem rendelkezett, illetve bármely biztosítottól, ha a gépjármű vezetését ilyen személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a gépjárművet engedéllyel vezető esetében a gépjárművezetői engedély meglétét alapos okból feltételezte;
• az üzembentartótól, ha a balesetet a gépjármű súlyosan elhanyagolt műszaki állapota okozta;
• a vezetőtől, ha a kárt segítségnyújtás elmulasztásával, illetve foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetéssel okozta;
• az üzembentartótól illetve a vezetőtől, ha a szerződés megkötésekor, a káresemény bekövetkezésekor, vagy egyébként terhelő közlési, változás-, kárbejelentési kötelezettségét nem teljesítette, oly mértékben, ahogyan ez a fizetési kötelezettséget befolyásolta.

A biztosító köteles a kárrendezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok beérkezésétől számított 15 napon belül, de ezek beérkezésének hiányában is legkésőbb a kártérítési igény benyújtásától számított három hónapon belül a károsultnak:

• kellően megindokolt kártérítési javaslatot tenni azokban az esetekben, amelyekben a felelősség nem vitás, és a kárt összegszerűen megállapította, vagy
• indoklással ellátott választ adni a kárigényben foglalt egyes követelésekre, azokban az esetekben, amikor a felelősséget nem ismeri el, vagy az nem egyértelmű vagy a teljes kárt összegszerűen nem állapította meg.

A biztosító vagy a Kártalanítási Számla kezelője egyösszegű pénzbeli kártérítés esetén köteles a megállapított összeget a kártérítési javaslat elfogadását vagy a kártérítés jogerős megítélését követő 15 napon belül a károsultnak megfizetni.

A kárt szenvedett gépjármű azonosításához mindenképpen szükséges a gépjármű forgalmi engedélye. A gépjárművön található sérülések felméréséhez szükség van a baleset helyszínén okozóval közösen kitöltött baleseti bejelentő lapra (kék-sárga), vagy rendőrségi igazolásra.

A kárrendezés meggyorsítása érdekében célszerű előkészíteni a jármű törzskönyvét (vagy annak másolatát) és a járművet a baleset pillanatában vezető személy jogosítványát (vagy annak másolatát).

A szemlére kiérkező szakértő elvégzi a sérült gépjármű azonosítását a forgalmi engedély alapján. Megvizsgálja a gépjármű alvázszámát, feljegyzi a gépjármű felszereltségét.

Ezek után rögzítésre kerülnek a gépjárművön található sérülések. A kárszakértő feladata eldönteni, mely sérülések tartoznak az adott káreseményhez illetve mely korábbi sérülések nem hozhatók azzal összefüggésbe.

A szemle során a kárszakértő kitölti a kárfelvételi jegyzőkönyvet, amely tartalmazza a gépjármű adatait, felszereltségét, futásteljesítményét illetve a gépjárművön található sérüléseket. A kárfelvételi jegyzőkönyv egy másolati példánya az ügyfelet illeti.