Ismerkedjünk meg röviden a veszélyközösség fogalmával! Veszélyközösségnek nevezzük az azonos kockázatoknak kitett személyek csoportját. A biztosító a biztosítási tevékenységének keretében ilyen veszélyközösségeket szervez az egyes biztosítási kockázatokra, ahol a nagy számok törvénye alapján az egyedileg bizonytalan, de az összességében becsülhető kockázat a veszélyközösség szintjén kiegyenlítődik. A biztosító tehát főszabályként a veszélyközösségtől begyűjtött pénzből (biztosítási díjak) finanszírozza a költségeit és a bekövetkezett károkat.

A veszélyközösség kialakításának legfontosabb eleme, hogy a biztosítottak a tényleges kockázatukkal arányos díjat fizessenek, ami biztosítja, hogy mindenki arányosan járuljon hozzá a közösségben felmerülő károk kifizetéséhez. A biztosító az összegyűjtött biztosítási díjakból tartalékokat képez, ezzel garantálva hosszú távú vállalásainak fedezetét és ügyel arra, hogy kárkifizetésre csak abban az esetben kerüljön sor, ha arra a vállalt biztosítási fedezet kiterjed. Ez egyben segíti a veszélyközösség díjszintjének megfelelő szinten tartását is. Amennyiben a szerződéses feltételek lehetővé teszik, a kártapasztalatok függvényében a biztosító a díjakat módosíthatja.

Kulcsszó tehát az arányosság! A beszedett díj arányos azzal a kockázattal, amit a biztosított a veszélyközösségbe hoz magával, továbbá arányos az igényelt szolgáltatás nagyságával is.

Nem, és ez nagyon fontos különbség a társadalombiztosításhoz képest. A magánbiztosító által elvállalható kockázattal (ún. biztosítható kockázat) szemben több elvárás létezik, hogy a biztosítás a nagy számok törvénye alapján valóban működőképes legyen. Ilyen például, hogy a káresemény bekövetkezése véletlenszerű, előre nem látható és – a szerződésben meghatározott események tekintetében – a biztosított akaratától független legyen.

A biztosító általában kockázatelbírálás során dönt arról, hogy egy adott kockázat beilleszthető-e a veszélyközösség profiljába. A kockázatelbírálás eredménye lehet:

• normál díj melletti vállalás
• a kockázat elutasítása (pl. veszélyes tevékenység esetén)
• feltételek módosítása:
  • díjemelés (pl. foglalkozás vagy sporttevékenység vagy akár dohányzás miatt)
  • kizárás alkalmazása (pl. meglévő betegségek, sérülések esetén)
  • szolgáltatások körének szűkítése.

Utasbiztosítások esetében azonban a biztosító nem végez kockázatelbírálást, hanem a szerződés részét képező szerződési feltételekben rögzíti, hogy mire terjed ki a biztosítás (mely kockázatokra, és milyen összegig vállal a biztosító fizetési kötelezettséget) és mire nem vonatkozik a kockázatviselés (milyen eseményekkel, magatartással kapcsolatos kockázatot nem vállal a biztosító). Ezek az ún. kizárások, mentesülések, és a szolgáltatás korlátozásának esetei a szerződési feltételeknek nagyon lényeges rendelkezései, amit mindenképp olvasson el a szerződéskötés előtt.

A kizárás azt jelenti, hogy a biztosító bizonyos kockázatokra, mivel azok jelentős kockázatnövelő tényezők, egyáltalán nem nyújt fedezetet. Ilyen kizárások lehetnek pl. az extrém sportokkal, háborús, vagy terrorcselekményekkel kapcsolatos események, veszélyes földrajzi területek stb.

A biztosító mentesülése esetén, habár a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító mégsem köteles szolgáltatni. A mentesülésre okot adó körülmények a biztosított magatartásához kötődnek. Ide tartozhat pl. a biztosított jogellenes és szándékos vagy jogellenes és súlyosan gondatlan magatartása miatt bekövetkező esemény.

A KID egy szerződéskötés előtti tájékoztató dokumentum és nem a konkrét szerződést mutatja be. Éppen a bemutatás minta-jellege teszi lehetővé a különböző termékek összehasonlítását. Ugyanakkor a konkrét szerződés több vonatkozásban is eltérhet ettől a mintától. Ilyen lehet többek között az ügyfél által választott befizetési összeg (biztosítási díj), a biztosítási tartalom és a futamidő.

A KID szerződéskötés előtti tájékoztatás, nem a konkrét szerződés adatait tartalmazza, segít ugyanakkor a befektetési döntés meghozatalában.

Az összehasonlíthatóságot a KID egységesen alkalmazandó szerkezete biztosítja, hogy minden terméknél ugyanolyan struktúrában mutatják be a szolgáltatók a kockázatot, a teljesítmény-forgatókönyveket és a költségeket.

Szintén az összehasonlíthatóságot célozza, hogy minden terméknél ugyanakkora befektetési összeget vesznek figyelembe: egyszeri díjas szerződések esetében ez 3.000.000 Ft, rendszeres díjas szerződések esetében pedig évi 300.000 Ft. Ott ahol euróban denominált a szerződés, a biztosító 10.000 €, illetve 1.000 € összeget alkalmaz.

A MABISZ tagbiztosítók azzal is segíteni szeretnék a termékek összehasonlítását, hogy az ajánlott tartási időt is egységesen mutatják be. Rendszeres díjas szerződések esetében ez 20 év, egyszeri díjas szerződéseknél pedig 10 év, ami már ismerős lehet a TKM rendszerből. A biztosítók ezzel a figyelmet is fel szeretnék hívni arra, hogy a biztosítások jellemzően hosszú távú szerződések, az ügyfél tehát akkor járhat a legjobban, ha azt a lejárati idő végéig megtartja.

A KID összehasonlíthatóságát biztosítja az egységesen alkalmazott javasolt tartási idő.

Önrésznek nevezzük a kár azon részét, amit a biztosított magára vállal. Ez az összeg a biztosítási szolgáltatás összegét csökkenti olyan mértékben és módon, ahogyan arról a szerződés rendelkezik. Az önrész alkalmazása minden esetben csökkenti a biztosító kockázatát, és ezáltal a szolgáltatás díját is. Egyben arra ösztönzi a biztosítottat, hogy – az egész veszélyközösség érdekében – lehetőleg tegyen meg mindent a káresemény megelőzésére.

A KID dokumentum alkalmazását egy európai uniós szabályozás teszi kötelezővé minden olyan lakossági befektetési termék esetében, ahol a fogyasztó nem közvetlenül vásárolja meg a befektetési eszközt, hanem azt a pénzügyi szolgáltató becsomagolja egy termékbe. Ezekben az esetekben a termék befektetési hozama jellemző módon a mögöttes, becsomagolt befektetési eszközöktől függ, ezért különösen fontos, hogy a fogyasztó megértse a mögöttes eszközben foglalt kockázatokat és költségeket. Tipikusan ilyen becsomagolt termékek a biztosítási unit linked termékek (befektetési egységekhez kötött életbiztosítások) és a befektetési jegyek.

Az európai jogszabály ebbe a kategóriába sorolja a klasszikus életbiztosítási termékeket is, ahol a biztosító a szerződéskötéskor meghatározza a lejáratkor garantált kifizetést, ami az elért többlethozamból származó jóváírással még növekedhet a lejáratkor.

A biztosító szolgáltatása utasbiztosítás esetén jellemzően:

• a nap bármely szakában elérhető egészségügyi tájékoztatás, szolgáltatás szervezés (asszisztencia-szolgálat),
• a felmerült egészségügyi ellátás költségének a megtérítése (kárbiztosítás),
• egyéb előre nem látható, váratlanul felmerülő költségek megtérítése (pl. poggyászkár, úti okmányok elvesztése, járatkésés miatti költségek), illetve
• felelősségbiztosítási és jogvédelmi szolgáltatások nyújtása,
• szolgáltatás lehet a szerződésben meghatározott fix összeg kifizetése (összegbiztosítás) például egy baleset kapcsán, valamint
• a fenti két megoldás valamilyen kombinációja.

Kevésbé közismert ugyanakkor, hogy a biztosító már a szerződéskötéstől kezdve szolgáltatást nyújt akkor is, amikor nincs konkrét káresemény vagy kifizetés. Ennek fontos részét képezi a rendelkezésre állás, a szükséges infrastruktúra folyamatos fenntartása annak érdekében, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító azonnal rendelkezésre tudjon állni szerződött, ellenőrzött orvosi hálózatával, és szükséges szolgáltatást bármikor, bármelyik biztosított felé szakszerűen teljesíteni tudja.

A biztosító tehát folyamatosan kockázatban áll az Ön érdekében.

Mint minden kötelezettségvállalás esetében, a biztosítási szerződésnél is alaposan mérlegelnie kell, hogy milyen útra indul, ott milyen kockázatokra szeretne biztosítási védelmet vásárolni és cserébe mekkora díj megfizetését tartja reálisnak. Ez azonban az utasbiztosítások esetében már nagyon kényelmesen, és rövid idő alatt megtehető, akár a világhálón, bankautomatán (ATM-en) keresztül vagy hagyományosan, a biztosító, illetve értékesítője segítségével

Fogalmazza meg az igényeit! Milyen kockázatok merülhetnek fel útja során, és ezekkel kapcsolatban milyen szolgáltatásokat szeretne? Az utasbiztosítások széles skálájából választhat a célország (Európán belüli és kívüli célpont), az út jellege (turizmus, tengerparti nyaralás, üzleti út, fizikai munkavégzés, sport stb.), a használt közlekedési eszköz szerinti kiegészítő fedezetek (jellemzően autós vagy repülőút kapcsán) különböző összetételű és biztosítási összegű fedezeteket talál, amelyek egyéni, családi, vagy akár csoportos biztosítási védelmet nyújtanak Önnek és az Önnel utazóknak.

Tájékozódjon! Számos hazai vagy Magyarországon székhellyel nem rendelkező, ún. határon átnyúló szolgáltatást értékesítő biztosító kínál utasbiztosítást, és a különböző, piacon megtalálható termékek között akár lényeges különbség is lehet. Tájékozódjon ezért a pontos termékjellemzőkről, feltételekről (önrész, biztosítottsági korhatár, maximális szolgáltatási limitek, panaszbejelentés helye – ahol egy esetleges vitás helyzetben az adott biztosítót el lehet érni stb.).

Figyelmesen olvassa el a feltételeket! Ha már kiválasztotta a biztosítót, szánjon megfelelő időt a szerződéses feltételek és egyéb tájékoztató anyagok részletes tanulmányozására! A szerződés aláírását, megkötését követően a szerződési feltételek ismeretének hiánya nem mentesíti Önt az abban foglalt kötelezettségek vagy ezek elmulasztásának következményei alól.

Egyelőre nem lehet minden ilyen terméket összehasonlítani a KID dokumentummal, mivel a befektetési alapkezelő szektor 2020-ig még a korábban rendszeresített KIID dokumentumot (Kiemelt Befektetői Információk) alkalmazza. A fogyasztók az alapkezelők termékeivel leggyakrabban a befektetési jegyeknél találkoznak.

Első ránézésre nem tűnik jelentősnek a KID és a KIID különbsége, az elnevezésben is csak egy betű az eltérés. Alaposabban megnézve azonban látszik, hogy a KIID a befektetési eszköz múltbeli teljesítményét mutatja be, míg a KID a jövőbeli feltételezett teljesítmény-forgatókönyveket. A költségek bemutatása is részletesebb a KID esetében, és a költségmutató tartalma sem pontosan ugyanaz a két dokumentumban. A KID-et eredetileg az alapkezelők KIID-je inspirálta, ugyanakkor azt meghaladva, a KID tartalma bővebb és részletesebb lett, mint a mintául szolgáló dokumentumé.

Ahogy korábban jeleztük, a KID egységes alkalmazására valamennyi szektor vonatkozásában 2020-tól kerül sor.

A KID és a KIID dokumentum nem hasonlítható össze egy az egyben. A pénzügyi szolgáltatók 2020-tól alkalmazzák egységesen a KID-et.