CASCO biztosítás GYIK


CASCO biztosítás GYIK

Miért kössünk CASCO biztosítást?

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a gépjármű üzembentartók által másoknak okozott károkat téríti, amennyiben azok felelősek a bekövetkezett károkért.

A felelősségbiztosítás alapján nem térülnek meg tehát a gépjármű üzembentartók azon kárai, amelyek saját maguknak okoznak (sajáthibás balesetekből eredő károk), illetve azok a károk sem, amelyeket mások okoznak ugyan, de vagy a személyük nem ismert, vagy a személyük ismert ugyan, azonban a felelősségük nem bizonyítható, illetve a kár valamilyen okból nem hajtható be rajtuk.

Nem térülnek meg felelősségbiztosítás alapján a természeti tényezők által okozott károk sem (az ún. elemi károk), mint ahogy nem térül meg a jármű, vagy annak alkatrészének, tartozékának, illetve a jármű utasterében, vagy csomagtartójában elhelyezett tárgyaknak, vagy magának a teljes járműnek idegen személy által történő eltulajdonításával okozott lopáskár sem.

Ezeknek a felelősségbiztosítás alapján meg nem térülő károknak a megtérítésére ajánlott a casco biztosítás.

Kik a casco biztosítási szerződés alanyai?

A szerződés alanyai: a szerződő, a biztosított, a kedvezményezett.

A szerződő a gépjármű tulajdonosa, vagy más, a kötvényben megnevezett személy, akinek a jármű megóvásához érdeke kötődik, vagy a szerződést a tulajdonos javára köti. A díjfizetési kötelezettség a szerződő felet terheli.

A biztosított a gépjármű tulajdonosa (forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartója), a kötvényben megnevezett személy. A biztosító szolgáltatására a biztosított jogosult, ha a szerződésben nincs külön kedvezményezett megnevezve.

A kedvezményezett a biztosított által a szerződésben megnevezett személy. Ha a szerződésben kedvezményezett van megnevezve, akkor a biztosító szolgáltatására a kedvezményezett jogosult a káresemény időpontjában fennálló kedvezményezetti joga mértékéig. (Ilyen lehet például az autóvásárláshoz hitelt nyújtó bank, vagy a lízingcég.)

Milyen területre terjed ki a casco biztosítás hatálya?

A CASCO biztosítások általában Európa területére hatályosak, de a pontos meghatározás eltérő lehet az egyes biztosítóknál.

Milyen kockázatokra nyújt fedezetet a casco biztosítás?

A casco biztosításoknál megkülönböztetjük az ún. alapbiztosítást és az ehhez kapcsolódó, önkéntesen választható és megköthető ún. kiegészítő biztosításokat.

Az alapbiztosítás a következő károkat, vagy ezek egy részét tartalmazza:

Elemi kár pl., amely a gépjárművet, alkatrészét, tartozékát károsító tűz, villámcsapás, robbanás, földcsuszamlás, kő- és földomlás, természetes üreg vagy talajszint alatti építmény beomlása, legalább 15m/sec sebességű szélvihar, a Mercali-Sieberg skála alapján legalább 5-ös fokozatú földrengés, felhőszakadás, árvíz, belvíz, egyéb vízelöntés, jégverés, lezúduló hótömeg és hónyomás által okozott károkat jelenti.

Töréskár, amely a biztosított járműben, alkatrészeiben, tartozékaiban bármilyen kívülről ható, hirtelen fellépő, baleseti jellegű erőhatás által keletkezett sérülésekre, továbbá idegen személy által okozott rongálásra nyújt fedezetet. („Idegen”-nek minősül az a kívülálló harmadik személy, akinek károkozása folytán a biztosító mentesülése nem áll be.)

Lopáskár, amely a megfelelően lezárt és az előírtak szerint működtetett biztonságtechnikai berendezések mellett a gépjármű, vagy alkatrészeinek, illetve tartozékainak ellopása, elrablása esetére; valamint e cselekményekkel vagy kísérletükkel összefüggésben keletkezett sérülésekre nyújt fedezetet.

Üvegtörés, amely a biztosított jármű széria-kivitelű ablaküvegeiben bármilyen kívülről ható, hirtelen fellépő, baleseti jellegű erőhatás által – a jármű károsodása nélkül vagy azzal egyidejűleg – keletkezett törés, sérülés, továbbá idegen személy által okozott rongálás következtében lép fel.

Az utólag beépített vagy a szériakivitel felett rendelt tartozékokra a biztosítási védelem általában csak abban az esetben áll fenn, ha ezek az ajánlatban felsorolásra kerültek, és ezek kapcsán az extra tartozékok pótdíjat a szerződő megfizette.

Az alapbiztosításon belül szokás megkülönböztetni a teljes körű, illetve a részleges casco biztosításokat. A teljes körű casco biztosítás a nevével összhangban valamennyi fent felsorolt kockázatra fedezetet nyújt, a részleges casco biztosítások csak egy, kettő vagy esetleg három kockázatra nyújtanak fedezetet.

A casco alapbiztosításhoz általában az alábbi kiegészítő biztosításokat szokták ajánlani a társaságok:

Balesetbiztosítás, mely a gépjármű vezetője, a személygépjármű utasterében, illetve a haszongépjárművek vezetőfülkéjében utazó személyek által elszenvedett baleseti eredetű személyi sérüléses károkra (baleseti halál, teljes vagy részleges megrokkanás, kórházi kezelés stb.) nyújt térítést a szerződésben előre meghatározott feltételek szerint.

Üvegkár-biztosítás, mely a gépjármű ablaküvegeire és esetleg a fényszóró üvegeinek elemi károk, baleset, lopás közbeni sérülésére nyújt térítést abban az esetben, ha az alapbiztosítás nem tartalmaz töréskárokra fedezetet.

Extra tartozékok biztosítása, mely a gyári kivitelezésű a járműhöz nem tartozó, utólag felszerelt vagy beépített, magasabb minőségűre kicserélt, a jogszabály által nem tiltott alkatrészekben, tartozékokban és komfortfokozó berendezésekben bekövetkező károkra nyújt fedezetet a biztosítási feltételeknek megfelelő módon és mértékben.

Poggyászbiztosítás, mely a gépjármű zárt csomagtartójából vagy a csukott kesztyűtartóból, dolog elleni erőszakkal ellopott, személyes használatú tárgyak elvesztésének megtérítését, továbbá egyes biztosítóknál a járműben utazók ruházatának baleseti eredetű károsodása miatt bekövetkezett károk megtérítését szolgálja.

Kölcsöngépjármű-biztosítás, mely a gépjármű baleseti üzemképtelensége vagy ellopása esetén egy hasonló kategóriájú jármű – a szerződésben meghatározott idejű – bérlésére nyújt fedezetet.

Külföldi jogvédelmi segítségnyújtás- és biztosítás, mely a gépjármű vezetőjének biztosít jogi védelmet és igényérvényesítési lehetőséget a külföldön elszenvedett, illetve okozott közúti baleset esetén szabálysértési, büntetőjogi vagy polgári jogi ügyekben egyaránt.

Autósegély, asszisztenciabiztosítás, mely a biztosított gépjármű nem baleseti eredetű, műszaki meghibásodása, üzemzavara miatti menetképtelensége esetén nyújt segítséget, például helyszíni javítást, műhelybe szállítást, a biztosított elszállásolását, hazaszállítását, holttest hazaszállítását.

Előfordulhat az, hogy a biztosító mentesül a kárfizetési szolgáltatása alól?

A biztosító vállalt kockázatok esetében is – bizonyos körülmények fennállása során – mentesülhet szolgáltatási kötelezettsége, a kár megtérítése alól.

Amennyiben a biztosító bizonyítja, hogy a kárt a biztosított, vagy szerződő fél, illetve a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, a biztosított gépjárművet üzemeltető alkalmazottai szándékosan vagy súlyosan gondatlanul, jogellenesen okozták, akkor nem kell teljesítenie a szolgáltatási kötelezettségét.

Ilyen jogellenes, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásnak minősül:

  • ha a gépjárművet érvényes gépjárművezetői engedély nélkül, illetőleg az elmulasztott orvosi vizsgálat miatt lejárt vezetői engedéllyel vezették,
  • ha a gépjárművezetést károsan befolyásoló gyógyszer hatása alatt, illetve 0,8 ezrelék véralkohol vagy 0,5 mg/l légalkohol szintet elérő alkoholos befolyásoltság állapotában vezették, vagy a vezetést ilyen személynek engedték át.
  • ha a gépjármű vezetőjének szervezetében kábítószer használata kimutatható;
  • ha a káresemény – a forgalmi engedély érvényességétől függetlenül – a gépjármű biztonsági berendezéseinek súlyosan elhanyagolt műszaki állapotával összefüggésben következett be;
  • a biztosítási eseménnyel összefüggő szándékos bűncselekmény kísérlete, illetve elkövetése esetén;
  • A biztosító a lopáskár esetén mentesül a biztosítási összeg kifizetése alól, ha a védelmi rendszer az előírásoknak nem felelt meg, vagy nem volt bekapcsolva.
  • A biztosító mentesül a kár megfizetése alól abban az esetben, ha a jármű bármely kulcsa, törzskönyve és/vagy a forgalmi engedélye, vagy annak elvesztése esetén annak a hatóság által kiállított másodpéldánya, a gépjárműbe szerelt vagyonvédelmi berendezés távirányítója a jármű ellopásakor a járműben volt.

Mit kell tenni a biztosítottnak, hogy megelőzze a kárt és enyhítse annak mértékét?

A szerződő (biztosított) köteles a kárt tőle telhetően megelőzni és enyhíteni. A kármegelőzési kötelezettség körében a szerződő (biztosított) köteles

– azokat a zárakat haladéktalanul kicseréltetni illetőleg megjavíttatni, amelyek kulcsához illetéktelenek elvesztés, lopás, rablás vagy ezek kísérlete, vagy rongálás útján hozzájuthattak, illetve az említett zárak bármilyen egyéb okból (pl. kopás) az eredeti kulcsok nélkül is működtethetővé váltak.

– az ajánlaton vagy annak mellékletét képező extratartozék jegyzéken felvett riasztó vagy lopás gátló berendezést mindig üzemképes állapotban tartani.

– a nem megfelelően zárható jármű biztonságos tárolásáról annak kijavításáig gondoskodni.

Milyen védelem mellett vállalják a biztosítók a lopás kockázatát?

A biztosítók által elvárt védelmi eszközök minősége természetesen nagymértékben függ a biztosítani kívánt gépjármű értékétől, az elvárt védelmi eszközöket a társaságok üzleti szabályzatai részletesen meghatározzák.

A biztosítani kívánt gépkocsi típusától függően, több védelmi eszköz együttes meglétét is előírhatják a biztosítók.

Az előírt védelem meglétét lopáskár esetén a biztosítottnak igazolnia kell. A szükséges védelem meglétét a biztosítók elsősorban a szerződéskötéskor vizsgálják, illetve később a lopáskár során, kétség felmerülése esetén.

Hogyan történik a casco szerződés megkötése?

A szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A szerződő (biztosított) a szerződés megkötését írásbeli ajánlattal kezdeményezi. A szerződés akkor jön létre, ha a biztosító az ajánlatot a biztosítási kötvény kiállításával elfogadja.

Mikor kezdődik a biztosító kockázatviselése?

A biztosító kockázatviselése a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ilyen hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik.

Meg lehet állapodni abban, hogy a biztosító a külön meghatározott biztosítási kockázatot már olyan időponttól kezdődően viseli, amikor a felek között a szerződés még nem jött létre (a továbbiakban: előzetes fedezetvállalás). Az előzetes fedezetvállalás a szerződés megkötéséig vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes.

Ha a szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. A szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei alapján megállapított megfelelő díjat meg kell, hogy fizesse.

Hogyan működik a bonusz-rendszer a casco biztosításoknál?

A casco biztosításoknál csak bonusz-rendszer működik és általában itt is csak a határozatlan idejű szerződések esetében. A biztosítók kedvezménnyel jutalmazzák azon ügyfeleiket, akik nem vették igénybe a szerződésből eredő szolgáltatásokat.

A piacon lévő társaságok túlnyomó többsége az előző időszak káralakulásától függő díjkedvezményt ad a következő évre.

A megszerzett bonusz (kármentes évek) továbbvihető, ha a biztosított szerződése a biztosítónál érdekmúlás miatt szűnik meg és ezt követő 6 hónapon belül a biztosított a biztosítónál legalább olyan biztosítást köt, amelynek éves díja a megszűnt szerződés díjának minimum 50 %-a.

A biztosítók elfogadják a más biztosítóknál megszerzett és igazolt díjvisszatérítésre jogosító időszakot is, feltéve, ha a másik biztosítónál a szerződés érdekmúlás miatt szűnt meg és ezt követően 6 hónapon belül a biztosított új casco biztosítást köt.

Mit kell tudni a biztosított változás-bejelentési kötelezettségéről?

A biztosított (szerződő) 15 napon belül, írásban köteles bejelenteni a biztosítónak a szerződés megkötése után bekövetkezett, különösen az alábbi változásokat:

– a biztosított (szerződő) nevének megváltozását,

– a lakhely (telephely) megváltozását,

– a gépjármű forgalmi rendszámának, alvázszámának, motorszámának, illetve a felépítmény jellegének hatósági engedéllyel történő megváltozását,

– a gépjármű tulajdonjogának megváltozását (adásvételi, ajándékozási, stb. szerződés, illetve – a tulajdonos halála esetén – a hagyatéki végzés, vagy öröklési bizonyítvány bemutatásával),

– a gépjármű feletti rendelkezési jog vagy tulajdonjog bármilyen korlátozását, megterhelését,

– valamely másik biztosítónál a biztosított értékre vonatkozóan ugyanazon kockázatokra történt biztosítás kötését, a másik biztosítóintézet nevét és a biztosítási összeget,

– a gépjármű forgalomból való kivonását,

– a gépjármű garanciális cserére történő leadását.

– az ajtó vagy kormányzár cseréjét,

– az ajánlaton megjelölt kulcsok bármelyikének, illetve a jármű távirányítójának elvesztését, használatra alkalmatlanná válását, megsemmisülését,

– az ajánlaton megjelölt kulcsok bármelyikéről másolat készítését,

– a gépjármű vagyonvédelmi rendszerében bekövetkezett változást, a riasztó vagy lopás gátló berendezés cseréjét.

Mik a biztosított kötelezettségei biztosítási esemény bekövetkeztekor?

A szerződőnek (biztosítottnak) a káreseményt bekövetkezése után haladéktalanul, de legkésőbb az észleléstől számított 2 munkanapon belül be kell jelenteni a biztosítóhoz. A kárbejelentésnek tartalmaznia kell különösen:

– a károsodott vagyontárgy megnevezését és a kár bekövetkezésének helyét,

– a káresemény időpontját, okát és rövid leírását,

– a károsodás mértékét (megállapított vagy becsült értéket),

– a kárrendezésben közreműködő – a biztosítottat, szerződőt képviselő – személy vagy szervezet nevét.

A casco biztosítási kárigény elbírálásához, a kárösszeg megállapításához az alábbi iratokat kell bemutatni a biztosító részére:

– a biztosítási kötvényt és a díjfizetésről szóló igazolást

– a jármű forgalmi engedélyét,

– a gépjármű vezetőjének vezetői engedélyét,

– szabálysértési- vagy büntetőeljárás esetén a jogerős határozatot vagy ítéletet,

– lopáskár esetén a rendőrségi feljelentés másolatát, továbbá a nyomozást megszüntető határozatot, igazolást,

– teljes gépkocsi lopás esetén a gépjármű forgalomból történő hatósági kivonásáról szóló határozatot, a forgalmi engedélyt, ennek hiányában a rendőrség által kiállított hiteles másolatot,

– tűz- vagy robbanáskár kapcsán a tűzrendészeti hatóság állásfoglalását a kár keletkezésének okáról.

Teljes gépkocsi lopás esetén a szerződő (biztosított) a jármű összes kulcsát és a riasztó, indításgátló, jeladó vezérlő elemeit köteles a biztosítónak leadni.

Ha az ellopott jármű, vagyontárgy a kárrendezés lezárását követően megkerül, a biztosított köteles e tényt a tudomására jutás után két munkanapon belül a biztosítónak bejelenteni.

Miből áll a biztosító szolgáltatása?

A biztosító alkalmazottja, vagy megbízottja köteles a sérült járművet megszemlézni, a sérülésről kárfelvételi jegyzőkönyvet készíteni, továbbá köteles a helyreállítás során az első szemle alkalmával nem látható sérüléseket pótszemlén jegyzőkönyvileg is rögzíteni.

A biztosítók a kárösszeget a kárrendezési jogalap, és a kár összegszerűségének megállapításához szükséges utolsó irat, dokumentáció beérkezésétől számított 15 nap alatt kifizetik, kivéve, amikor a teljes járművet ellopták.

Amennyiben a teljes járművet ellopták, és az nem került meg, a kárösszeg kifizetése legkorábban a rendőrségi feljelentéstől számított 60-ik napon esedékes, feltéve, ha az említett határidőn belül a nyomozást megszüntető határozat beérkezett már a biztosítóhoz. Ez esetben a 15 napos teljesítési határidőt a 60-ik naptól kell számítani.

Ha a nyomozás még nem fejeződött be, a biztosított (szerződő) a fenti 60 nap eltelte után – a várható szolgáltatásra – előleg folyósítását követelheti a biztosítótól.

Hogyan történik a javítással helyreállítható károk megtérítése?

A biztosító a biztosítási esemény kapcsán megsérült vagyontárgyak – hazai, belföldi átlagos árszínvonalának megfelelő – számlával igazolt helyreállítási költségét téríti meg.

Ha a jármű alkatrésze vagy tartozéka gazdaságosan javítható, akkor a javítás költségét téríti a biztosító. Ha a sérült alkatrész vagy tartozék javítható, de azt a helyreállítás során újjal pótolták, a biztosítók egy része az ebből eredő többletköltséget nem viseli.

Amennyiben az alkatrész sérülése nem javítható, akkor több biztosító az új alkatrésszel való pótlás költségét téríti meg, bizonyos alkatrészek kivételével. Az így felmerülő költség nem lehet nagyobb, mint a káresemény időpontjában aktuális AUDATEX rendszerben megtalálható alkatrészár.

A biztosító megtéríti a sérült jármű mentésével, szállításával, tárolásával összefüggően igazoltan és indokoltan felmerült költségeket, ezek nagyságát azonban a legtöbb biztosító káreseményenként maximálja.

Milyen térítés várható totálkár esetén?

Totálkárról beszélünk, ha valamely biztosítási esemény következtében

– a gépjármű megsemmisült, vagy

– ellopták és a biztosítási szolgáltatás esedékességéig nem került meg, vagy

– elrabolták és a biztosítási szolgáltatás esedékességéig nem került meg, vagy

– a megrongálódott gépjármű helyreállítása gazdaságtalan, vagy a helyreállítás műszakilag nem indokolt.

Gazdaságtalan a helyreállítás, ha a gépjármű javítási költségei és az egyéb, a káreseménnyel kapcsolatos járulékos költségek együttesen meghaladják a gépjármű maradványértékkel csökkentett káridőponti forgalmi értékét. Ezt a kárrendezési esetet nevezik gazdasági totálkárnak.

Beszélhetünk műszaki totálkárról is. Műszakilag nem indokolt a gépjármű helyreállítása, amennyiben önhordó karosszériás kivitel esetén a karosszéria, alvázas kivitel esetén az alváz és a felépítmény, motorkerékpár esetén a váz sérülés miatt cserére szorul.

A biztosító a biztosítási esemény során megsérült, megsemmisült, ellopott gépjárművet, alkatrészét vagy tartozékát az esetek többségében káridőponti értékük figyelembevételével téríti meg a következők szerint.

Mi tartozik a biztosított vagyontárgy körébe?

– a jármű eredeti gyári széria kivitelű alaptípusa, s ennek eredeti gyári kivitelezésű alkatrészei és tartozékai,

– a KRESZ által kötelezően előírt tartozékok,

– a személy- és vagyonbiztonságot növelő tartozékok

Gazdasági, illetve műszaki totálkár esetén a biztosító a maradványértékkel (roncs értékével) csökkentett pótlási értéket téríti meg. Lopáskár esetén természetesen a teljes pótlási érték megtérítésre kerül.

A biztosítók a gazdasági, illetve műszaki totálkár rendezése során a káridőponti hazai belföldi piaci forgalmi értékből levonják az értéket képviselő maradvány (roncs) értékét. Totálkárnál a maradvány (a roncs) a biztosított tulajdonában marad, a maradvány átvételére a biztosító nem kötelezhető.

Mi a szerepe az önrészesedés intézményének?

Az önrészesedés az az összeg, melyet a bruttó kárösszegből káreseményenként a biztosított maga visel.

A biztosítók igyekeznek érdekeltté tenni ügyfeleiket a kármegelőzésben. Ezt szolgálja a már korábban ismertetett bonusz rendszer is, amely előre, vagy utólag (díjvisszatérítéssel) nyújtott díjengedménnyel igyekszik „honorálni” a balesetmentes vezetést, a biztosítási „eseménymentes” éveket. Egyes biztosítók ugyancsak díjengedménnyel honorálják a korszerű biztonságtechnikai eszközök beszerelését is, ami a lopás kockázatát nagymértékben csökkenti.

Ugyanezt a cél szolgálja az önrészesedés is, ami szintén igyekszik érdekeltté tenni a biztosítottat a kármegelőzésben, a kár enyhítésében. Másrészt viszont az önrészeknél szereplő minimum összeg alkalmazása megelőzi azt, hogy a biztosító jelentős költségeket fordítson kisebb összegű, un. bagatell károk felvételére, rendezésére.

A biztosított általában többfajta önrészesedési lehetőség közül választhat. A biztosítók általában relatív (százalékos mértékű) önrészesedést és ezzel egyidejűleg abszolút (fix összegű, minimális) önrészesedést is meghatároznak és a biztosítottnak a kettő közül a magasabb önrészesedést kell, hogy megfizesse.

Hogyan szűnik meg a biztosítási szerződés?

A biztosítási év kezdetének időpontjától számított harmincadik nap elteltével a szerződés és azzal a biztosítónak ezen időtartam (respiró) végéig fennállott kockázatviselése megszűnik, ha addig a biztosított (szerződő) a biztosítás díjfizetési gyakoriság szerinti esedékes díját nem fizette be a biztosító számlájára.

A biztosító és a szerződő/biztosított közös megegyezéssel is megszüntethetik a szerződést. A gépjármű értékesítése is – biztosítóhoz történő bejelentése által – a szerződés megszűnését vonja maga után.

A határozatlan időtartamú casco biztosítási szerződést a biztosítási év végére (utolsó napjára), azt legalább 30 nappal megelőzően, bármelyik fél írásban felmondhatja. A felmondással a szerződés – és vele a biztosító kockázatviselése – a biztosítási év utolsó napjának elteltével megszűnik; a biztosítót a biztosítási év végéig illeti meg a díj.

Megszűnik-e és ha igen, mikor érdekmúlás miatt a szerződés?

– a biztosítási esemény napján, ha az annak folytán megrongálódott gépjármű helyreállítása nem gazdaságos, illetve ha az megsemmisült, vagy azt ellopták és nem került meg;

a gépjármű tulajdonjogának átszállásakor, kivéve, ha a gépjármű más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos birtokában volt;

– azon a napon, amikor a casco biztosítási esemény bekövetkezése – pl. a biztosított gépjármű garanciális cserére történt leadása miatt – lehetetlenné vált.

Az első esetben a biztosítót – szolgáltatása folytán – a biztosítási év végéig illeti meg a díj; az addig kiegyenlítetlen, időarányos díjat jogosult a szolgáltatás összegéből levonni.

A másik esetben az érdekmúlás tárgyhavának végéig illeti meg a biztosítót a díj.

Mennyi idő után évülnek el a casco biztosítási szerződésből eredő igények?

A biztosítási szerződésből eredő igények a biztosítási esemény bekövetkezésétől számított, egy vagy két év letelte után évülnek el attól függően, hogy személyi sérüléses vagy nem személysérüléses károkról, jogi vagy természetes személyekről beszélünk.

Gyakran Ismételt Kérdések az európai KID kapcsán


Gyakran Ismételt Kérdések az európai KID kapcsán

A jövőben újabb betűszóval kell megismerkedni a hazai fogyasztóknak, amikor befektetési terméket kívánnak vásárolni. Az európai pénzügyi szolgáltatók főszabályként 2018. januárjától alkalmazzák az egységes szerkezetű Kiemelt Információkat tartalmazó Dokumentumot, a KID-et az ún. becsomagolt lakossági befektetési termékre. A Magyar Biztosítók Szövetségének tagbiztosítói ezzel az útmutatóval is szeretnék segíteni az ügyfeleket a KID értelmezésében.

Milyen termékek esetében keressük a KID-et?

A KID dokumentum alkalmazását egy európai uniós szabályozás teszi kötelezővé minden olyan lakossági befektetési termék esetében, ahol a fogyasztó nem közvetlenül vásárolja meg a befektetési eszközt, hanem azt a pénzügyi szolgáltató becsomagolja egy termékbe. Ezekben az esetekben a termék befektetési hozama jellemző módon a mögöttes, becsomagolt befektetési eszközöktől függ, ezért különösen fontos, hogy a fogyasztó megértse a mögöttes eszközben foglalt kockázatokat és költségeket. Tipikusan ilyen becsomagolt termékek a biztosítási unit linked termékek (befektetési egységekhez kötött életbiztosítások) és a befektetési jegyek.

Az európai jogszabály ebbe a kategóriába sorolja a klasszikus életbiztosítási termékeket is, ahol a biztosító a szerződéskötéskor meghatározza a lejáratkor garantált kifizetést, ami az elért többlethozamból származó jóváírással még növekedhet a lejáratkor.

Milyen célt szolgál a KID?

A KID azzal a céllal készül, hogy egyszerű és áttekinthető tájékoztatást nyújtson a becsomagolt lakossági befektetési termékekről. A KID-et az értékesítési szakaszban, a szerződéskötés előtt kell átadni, és a dokumentum a fogyasztó döntéshozatalát segíti azzal, hogy rövid és áttekinthető módon mutatja be a termék legfontosabb tulajdonságait.

A KID tehát használható az adott termékkel kapcsolatos tájékozódáshoz, de az egységes szerkezet módot nyújt arra is, hogy a különböző befektetési termékeket összehasonlítsuk.

Az ügyfélnek az adott termék kockázatait, hozamkilátásait és költségeit egyszerre kell mérlegelnie, mielőtt meghozza befektetési döntését. A KID ebben azzal segít, hogy ezeket a sokszor bonyolult összefüggéseket egyszerűbb nyelvre fordítja le.

A KID lehetővé teszi az egyes termékekről való tájékozódást, de módot ad a különböző termékek összehasonlítására is.

Mi biztosítja az összehasonlíthatóságot?

Az összehasonlíthatóságot a KID egységesen alkalmazandó szerkezete biztosítja, hogy minden terméknél ugyanolyan struktúrában mutatják be a szolgáltatók a kockázatot, a teljesítmény-forgatókönyveket és a költségeket.

Szintén az összehasonlíthatóságot célozza, hogy minden terméknél ugyanakkora befektetési összeget vesznek figyelembe: egyszeri díjas szerződések esetében ez 3.000.000 Ft, rendszeres díjas szerződések esetében pedig évi 300.000 Ft. Ott ahol euróban denominált a szerződés, a biztosító 10.000 €, illetve 1.000 € összeget alkalmaz.

A MABISZ tagbiztosítók azzal is segíteni szeretnék a termékek összehasonlítását, hogy az ajánlott tartási időt is egységesen mutatják be. Rendszeres díjas szerződések esetében ez 20 év, egyszeri díjas szerződéseknél pedig 10 év, ami már ismerős lehet a TKM rendszerből. A biztosítók ezzel a figyelmet is fel szeretnék hívni arra, hogy a biztosítások jellemzően hosszú távú szerződések, az ügyfél tehát akkor járhat a legjobban, ha azt a lejárati idő végéig megtartja.

A KID összehasonlíthatóságát biztosítja az egységesen alkalmazott javasolt tartási idő.

Mi a KID és az egyedi szerződés kapcsolata?

A KID egy szerződéskötés előtti tájékoztató dokumentum és nem a konkrét szerződést mutatja be. Éppen a bemutatás minta-jellege teszi lehetővé a különböző termékek összehasonlítását. Ugyanakkor a konkrét szerződés több vonatkozásban is eltérhet ettől a mintától. Ilyen lehet többek között az ügyfél által választott befizetési összeg (biztosítási díj), a biztosítási tartalom és a futamidő.

A KID szerződéskötés előtti tájékoztatás, nem a konkrét szerződés adatait tartalmazza, segít ugyanakkor a befektetési döntés meghozatalában.

Minden becsomagolt befektetési terméket össze tudok hasonlítani a KID dokumentummal?

Egyelőre nem lehet minden ilyen terméket összehasonlítani a KID dokumentummal, mivel a befektetési alapkezelő szektor 2020-ig még a korábban rendszeresített KIID dokumentumot (Kiemelt Befektetői Információk) alkalmazza. A fogyasztók az alapkezelők termékeivel leggyakrabban a befektetési jegyeknél találkoznak.

Első ránézésre nem tűnik jelentősnek a KID és a KIID különbsége, az elnevezésben is csak egy betű az eltérés. Alaposabban megnézve azonban látszik, hogy a KIID a befektetési eszköz múltbeli teljesítményét mutatja be, míg a KID a jövőbeli feltételezett teljesítmény-forgatókönyveket. A költségek bemutatása is részletesebb a KID esetében, és a költségmutató tartalma sem pontosan ugyanaz a két dokumentumban. A KID-et eredetileg az alapkezelők KIID-je inspirálta, ugyanakkor azt meghaladva, a KID tartalma bővebb és részletesebb lett, mint a mintául szolgáló dokumentumé.

Ahogy korábban jeleztük, a KID egységes alkalmazására valamennyi szektor vonatkozásában 2020-tól kerül sor.

A KID és a KIID dokumentum nem hasonlítható össze egy az egyben. A pénzügyi szolgáltatók 2020-tól alkalmazzák egységesen a KID-et.

Mit jelent a termék összetettségére történő figyelmeztetés?

Bizonyos termékek esetében találkozni lehet azzal a figyelmeztetéssel, hogy a termék összetett, és annak megértése nehéz lehet. Az európai jogszabály szerint a figyelmeztetés alkalmazásakor azt kell mérlegelnie a szolgáltatónak, hogy a termék lejáratakor kifizetendő összeg előre ismert-e, illetve az hogyan viszonyul a tartam során befizetett pénzekhez. Szempont továbbá, hogy a termék költségprofilját egyoldalúan módosíthatja-e a szolgáltató, illetve, van-e olyan szerződési feltétel, ami nehézzé teszi a termék sajátosságainak megértését.

Fontos ugyanakkor, hogy különbséget tegyünk azon esetek között, amikor bonyolult a termék, és amikor a termék mögött egy bonyolult befektetési konstrukció áll. A klasszikus életbiztosítások esetében például az ügyfél előre tudja, hogy biztosítói garanciával mennyi kifizetésre számíthat a lejáratkor és nem kell azzal foglalkoznia, hogy a biztosító ezt a kifizetést milyen befektetési technikákkal oldja meg.

Vannak ugyanakkor olyan termékek, ahol szükség van bizonyos szintű befektetési ismeretre az ügyfél részéről is, mert a termék hozamkilátásai olyan mögöttes eszközöktől függnek, melyek piaci értéke erősen ingadozó vagy más további befektetési eszközökhöz kötött. Ilyen termékeket csak akkor célszerű választani a fogyasztónak, ha érti az ezekben foglalt kockázatot. A következőként bemutatott kockázati mutató ezen termékek azonosításában segíthet.

Miben segíti a döntést a kockázati mutató?

A kockázati mutató két olyan összetett tényezőt gyúr össze egyetlen, könnyen értelmezhető számba, ami befolyásolja, hogy az adott termék milyen pénzügyi kockázatot hordoz az ügyfél számára. Az egyik elem a mögöttes befektetési eszköz piaci kockázata, vagyis az, hogy az adott befektetési eszköz piaci árfolyama folyamatosan változhat. Vannak olyan pénzügyi eszközök, ahol a lehetséges változás nagyobb mértékű, kevésbé kiszámítható, ezek tekinthetők a kockázatosabb befektetési eszközöknek. A másik figyelembe vett tényező a befektetési eszközt kibocsátó intézmény hitelkockázata, ha a nála lévő ügyfélpénzeket nem tudná kifizetni az ügyfeleknek. A biztosítók hitelkockázati besorolásánál az európai szabályozás figyelembe veszi, hogy a biztosítók működését és tőkekövetelményeit szabályozó Szolvencia II rendszer más pénzügyi szolgáltatókhoz képest is megerősítettebb módon garantálja az ügyfélpénzek biztonságát.

A fent leírt bonyolult összefüggések tehát egyetlen mutatóban olvadnak össze, és a fogyasztó egy 7 fokozatú kockázati skálán látja elhelyezve a terméket. Az 1-es kategória a legalacsonyabb, a 7-es pedig a legmagasabb kockázati besorolást jelenti. A számok értékelésénél célszerű figyelni arra, hogy többnyire a magasabb kockázatú termékek hozamkilátása is magasabb és fordítva. A biztonság jellemző módon alacsonyabb hozamkilátással társul.

Mit nem mutat a kockázati mutató?

A kockázati mutatót azzal a feltételezéssel állapítják meg, hogy a szerződő a terméket az ajánlott tartási idő végéig megtartja. Szükségszerűen nem tudja a mutató figyelembe venni azt, ha a terméket futamidő közben visszavásárolják. Az ajánlott futamidő megtartása minden esetben jelentőséggel bír, de az különösen fontos lehet a kockázatosabb befektetési eszközök esetében, ahol a hozamelvárások csak a megfelelő időtávon tudnak realizálódni.

A KID kockázati mutató nem veszi figyelembe, ha a terméket a futamidő közben visszavásárolják.

Mit jelent a likviditási kockázatra történő figyelmeztetés?

Bizonyos eszközök esetében találkozni lehet a likviditási kockázatra történő figyelmeztetéssel is. Ez a biztosítások esetében nem azt jelenti, hogy a szerződő nem juthat hozzá a pénzéhez a futamidő lejárata előtt, hanem azt, hogy a korai visszavásárlás nem célszerű, mivel a már befizetett díjak egy részét az ügyfél ebben az esetben nem kapja vissza.

Milyen egyéb tudnivalók vannak a kockázatok kapcsán?

A kockázatokat bemutató részben jelzésre kerül az is, ha a termék beépített garanciával rendelkezik. Amennyiben ezt a termék indokolja, akkor külön figyelemfelhívás történik az árfolyamkockázatra is, ami akkor merülhet fel, ha a kifizetés pénzneme eltér a befektetés pénznemétől. Ilyenek például az euróban vagy más devizában nyilvántartott szerződések.

Mit mutatnak a teljesítmény-forgatókönyvek?

Ez a fejezet abban segít tájékozódni, hogy az adott befektetéssel kapcsolatban milyen hozamok várhatóak. A minél pontosabb kép érdekében négy különböző forgatókönyvet is bemutat a KID: kedvező, mérsékelt és kedvezőtlen, a negyedik, stresszforgatókönyv pedig azt illusztrálja, hogy mire lehet számítani szélsőséges piaci körülmények esetén.

A forgatókönyvek három időpontra mutatnak értékeket: a javasolt tartási időre, annak felére és az első évre, mindezt annak érdekében, hogy a fogyasztó érdemben fel tudja mérni a korábbi visszavásárlás lehetséges hozamkövetkezményeit. Van, akinek az összegszerű és van, akinek a százalékos bemutatás a szemléletesebb, ezért a termék várható teljesítménye kétféle módon is illusztrálásra kerül: egy konkrét összegként, amit az adott időpontban kifizetnek és éves átlagos hozamként. Valamennyi esetben a költségekkel csökkentett kifizetéseket tünteti fel a KID.

Itt ismét felidézzük azt, hogy a kockázat és a hozamkilátás jellemző módon egyenesen arányos egymással, továbbá bizonyos eszközök esetében a hozamvárakozások csak megfelelően hosszú távon tudnak realizálódni.

A KID teljesítmény-forgatókönyvek a költségekkel csökkentett kifizetéseket mutatják.

Mire kell figyelni a teljesítmény-forgatókönyveknél?

Fontos tudni, hogy a teljesítmény-forgatókönyvek számítása az európai jogszabály szigorúan kötött képletei szerint történik, ahol a jövőbeli feltételezett hozamkilátások a múltbeli teljesítményeken alapulnak. Vannak ugyanakkor olyan befektetési eszközök a hazai piacon, ahol az elmúlt évek magas tényhozamai reálisan nem várhatóak el a jövőbeli hozamoktól. A kötött számítási metódus ugyanakkor nem teszi lehetővé a biztosítók számára, hogy ezt a körülményt figyelembe vegyék a KID-ben. A biztosítók ezért annyit tehetnek, hogy erre a körülményre külön is felhívják az ügyfelek figyelmét.

A múltbeli teljesítmények alapján számolt jövőbeli hozam-forgatókönyvek bizonyos befektetési eszközök esetében túlzott várakozásokat kelthetnek.

Mit mutat a biztosítási forgatókönyv?

A befektetéssel kombinált biztosítási termékek jellemzően tartalmaznak egy beépített biztosítási elemet, ami lehet életbiztosítás, baleset- vagy egészségbiztosítás. Ez a biztosítási fedezet igény szerint tovább bővíthető a konkrét szerződésben.

A KID biztosítási forgatókönyve a kötelezően beépített biztosítási fedezet kifizetését mutatja be arra az esetre, ha a biztosítási esemény a szerződés futamideje alatt bekövetkezik. A biztosító elkülönített módon a „Felhalmozott biztosítási díj” sorban feltünteti a biztosítási fedezet ellenértékét a biztosítási díjon belül. Ennek a díjnak a hozamra gyakorolt hatását pedig a „Milyen termékről van szó” fejezetben lehet megtalálni.

Hogyan kell értelmezni a költségek időbeli alakulását mutató táblázatot?

A termék várható költségeit két táblázat mutatja be. Az első táblázat a költségek időbeli alakulását mutatja az ajánlott tartási időre és két további időpontra, az ajánlott tartási idő felére és egy évre. Ez utóbbiak azért fontosak, mert arról tájékoztatnak, hogy mivel kell számolnia az ügyfélnek, ha az ajánlott tartási időnél korábban szeretné visszavásárolni a szerződését.

A költségek a szemléletesség kedvéért kétféle módon is szerepelnek. Az egyik változat költségek kumulált összegként történő bemutatása a már megismert három időpontra. Vagyis azt lehet megtudni, hogy a bemutatott időpontig összesen mennyi költséget von el a biztosító. Ebben az esetben arra kell figyelemmel lenni, hogy az itt feltüntetett költségek a várható hozamokból és a díjakból kerülnek levonásra, tehát azokat nem a befizetett díjakkal kell összevetni.

A másik típusú bemutatás százalékos formában, hozamveszteségként történik a RIY (Reduction in Yield) mutató segítségével. Vagyis azt tudjuk meg, hogy mennyivel lesz alacsonyabb a várható hozam a felmerült költségek miatt. Ez a megközelítés már ismerős a magyar fogyasztók számára a TKM számításból. A KID hozamveszteség mutató (RIY mutató) sokban hasonlít a magyar TKM mutatóhoz, a kettő azonban nem teljesen egyforma. A különböző tartalomra történő RIY bemutatás jó illusztrálja azt, hogy a szerződést érdemes a futamidő végéig megtartani, mivel a biztosítási termékek költségstruktúrája jellemzően úgy van megalkotva, hogy az a futamidő elején relatíve magasabb elvonásokat eredményez.

A KID-ben feltüntetett költségek a várható hozamokból és a díjakból kerülnek elvonásra.

Hogyan kell értelmezni az első éves RIY mutatót?

Terméktől függően előfordulhat, hogy az első éves RIY értéknél nagyon magas szám, akár 100% vagy afeletti érték is szerepelhet, ami a hozamveszteség mutató logikája szerint azt sugallja, mintha az ügyfél az első év után semmit nem kapna vissza a befizetéséből.

Ahogy azt korábban jeleztük a teljesítmény-forgatókönyveknél, a KID módszertanát szigorúan köti az európai szabályozás. A megadott képletbe a termék paramétereit beírva előfordulhat az, hogy az első éves RIY érték magasabb lesz, mit 80%. Fontos ugyanakkor tudni, hogy a befektetéssel kombinált életbiztosítások első éves visszavásárlási értékének minimumát Magyarországon törvény szabályozza, ami nem lehet kevesebb, mint a befizetett díj 20%-a. Az első évnél feltüntetett, esetlegesen ennél magasabb RIY érték kizárólag az előírt számítási módszer sajátosságaiból fakad, és nem érinti ezt a biztosítói – jogszabályon alapuló – kötelezettséget. A biztosítók erre a körülményre külön is felhívják az ügyfelek figyelmét.

Az első éves biztosítói kifizetés minimum értékét Magyarországon törvény szabályozza, ami nem lehet kevesebb, mint a befizetett díj 20%-a, abban az esetben is, ha 80%-nál magasabb a kiszámított RIY érték.

Mi a TKM és a RIY viszonya?

Magyarországon 2010 óta alkalmazzuk a TKM mutatót, ami hozamveszteségként mutatja be a befektetéssel kombinált életbiztosítások költségét. Most hasonló logikával kerül bevezetésre az európai költségmutató a KID dokumentumban. A két mutató, habár sokban hasonlít egymásra, nem teljesen egyforma. Annak érdekében, hogy a két költségmutató értékei minél közelebb kerüljenek egymáshoz, a magyarországi biztosítók igyekeznek a RIY számításhoz alkalmazott paramétereket minél közelebb hozni a TKM rendszerhez ott, ahol ezt a rugalmasságot az európai módszertan megengedi. Ilyen például a javasolt tartási idő vagy az ügyfél belépéskori életkora. Az európai módszertan ugyanakkor a legtöbb vonatkozásban nem enged meg rugalmasságot a számításban, ezért a RIY és a TKM számítás az esetek többségében nem pontosan ugyanazt az eredményt fogja adni.

Az MNB által elvárt maximum értékek továbbra is a TKM értékhez kötődnek, mely értékről az ügyfelek az eddigi gyakorlatnak megfelelően a biztosítók, a MABISZ és az MNB honlapján tájékozódhatnak. Az ügyfelek az ajánlati szakaszban mindkét értékről tájékoztatást kapnak.

Az ügyfelek két, százalékban kifejezett költségmutatóval is fognak találkozni a biztosítások esetében. A RIY és a TKM nagyon hasonlítanak egymásra, de azok nem teljesen azonos költségmutatók.

Miben különbözik a TKM és RIY mutató számítása?

Anélkül hogy túlságosan technikai részletekbe bocsátkoznánk, röviden bemutatjuk, hogy milyen érdemi számítási különbségek vannak a két mutató között.

  • A költségmutató számításakor a biztosító feltételezi, hogy a befektetési eszközökön a futamidő során hozam keletkezik. A RIY mutató esetében ez a jövőbeli hozamfeltételezés a múltbeli hozamokon alapul, míg a TKM számításnál a figyelembe vett hozamot az MNB rendelet egységesen rögzíti (azt az EIOPA által közzétett kockázatmentes hozamgörbéhez köti). Az egységes paraméterezés miatt a TKM módszertan jobb összehasonlíthatóságot biztosít.
  • Mindkét költségmutatónál három kiemelt tartamra történik a bemutatás. A TKM esetében a tartamos biztosításoknál ezek az ún. lejárati tartamok, tehát azzal a feltételezéssel él a biztosító, hogy az ügyfél az adott időpontig megtartja a szerződését, azt nem vásárolta vissza. Amennyiben egy kiemelt tartamra nem elérhető lejárattal az adott termék, akkor a biztosító arra a tartamra nem mutat be TKM értéket. A teljes életre szóló biztosítások esetében ugyanakkor a bemutatott tartamoknál a biztosító visszavásárlási értékkel számolja a TKM-et, feltételezve, hogy abban az időpontban az ügyfél a szerződést visszavásárolja.

    A RIY mutató esetében csak a javasolt tartási időnél él azzal a feltételezéssel a biztosító, hogy az ügyfél a lejárati idő végéig megtartja a terméket. A köztes tartamoknál a RIY költségmutató mindkét terméktípus esetében (tartamos és teljes életre szóló) egyaránt az ún. visszavásárlási értékkel kerül kiszámításra.

Hogyan kell értelmezni a költségek összetételét mutató táblázatot?

A költségek megtalálhatóak a KID egy másik táblázatában is, mely a különböző költségtípusok hozamra gyakorolt hatását mutatja be a RIY mutató segítségével az ajánlott tartási idő végén. A költségeket a szerint bontják fel, hogy azok a szerződés mely időszakában, illetve milyen címen merülhetnek fel. Főszabályként az itt feltüntetett RIY részösszegek együtt kiadják az előző táblázat harmadik oszlopában szereplő összesített RIY értéket.

Megismerhető továbbá a biztosítási fedezet ellenértékéül szolgáló kockázati díjrész hatása is a befektetetési eredményre, de nem ebből a táblázatból, hanem a „Milyen termékről van szó” fejezetből.

Melyek ezek a termékek?

Itt alapvetően a unit linked típusú biztosításokról van szó, ahol az ügyfél nagy rugalmassággal választhatja meg, hogy a rendelkezésre álló befektetési eszközökből (eszközalapok, befektetési jegyek) milyen kombinációt állít össze a saját maga számára. Erről a termékcsoportról bővebben is tájékozódhat a MABISZ „Unit-linked 1×1” ismertetőjéből.

Milyen sajátosságai vannak a unit-linked termékek KID-ben történő bemutatásának?

A unit-linked termék által biztosított rugalmasság komoly kihívást jelent a biztosítók számára a szerződéskötés előtti KID tájékoztatásnál, amikor még nem tudható, hogy az ügyfél milyen kombinációban választ a befektetési lehetőségekből. Az európai szabályozás éppen ezért szabad kezet ad a biztosítóknak abban a vonatkozásban, hogy a két rendelkezésre álló lehetőség közül melyiket választják: a hibrid vagy generikus KID bemutatást. Nézzük, melyik mit jelent.

A unit-linked termékekhez tartozó mögöttes befektetési lehetőség bemutatására több lehetőséget is felkínál a KID szabályozás.

Mit kell tudni a hibrid KID-ről?

Ebben az esetben a biztosító a unit-linked termék mögött elérhető minden egyes eszközalapra egy különálló KID dokumentumot állít elő, ahol az adott eszközalaphoz tartozó információkat lehet megtalálni. A biztosító mindazon unit linked termékhez elkészíti az adott eszközalap-specifikus KID-et, ahány unit linked termékhez elérhető az eszközalap. Ez a megoldás egyértelműen eligazít, hátránya viszont, hogy megsokszorozza a tájékoztató anyagokat, mivel az általános, nem eszközalap-specifikus részeket is meg kell ismételni minden egyes KID verzióban.

Mit kell tudni a generikus KID-ről?

Ennél a megoldásnál a biztosító a KID-ben a választható eszközalapokat összesítetten, sávos módon mutatja be a kockázati mutatónál, a teljesítmény-forgatókönyveknél és a költségeknél, úgy, ahogy azt egyébként az ügyfelek a TKM-nél már megszokhatták.

Az egyes mögöttes eszközökhöz tartozó konkrét értékek is megismerhetőek természetesen, de itt ismét két lehetőséget ajánl fel az európai jogszabály. A biztosítók tovább utalhatnak – amennyiben befektetési alap áll az eszközalap mögött – a befektetési alapkezelők KIID dokumentumára, vagy külön dokumentumban mutatják be a termékhez elérhető eszközalapokra vonatkozó speciális információkat, az egyes eszközalapokhoz tartozó értékeket.

Irodák Tanácsa (Council of Bureaux)


Irodák Tanácsa (Council of Bureaux)

A Zöldkártya Rendszer legfőbb irányító és képviseleti szerve (az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával együttműködve) 1949-es alakulása óta a Council of Bureaux (CoB, Irodák Tanácsa) hosszú évekig londoni, majd 2006-tól brüsszeli székhellyel.

A Council of Bureaux főbb feladatai:

  • A zöldkártya irodák közötti megállapodások nyilvántartása;
  • A zöldkártya irodák közötti megállapodásokból keletkező, bármely tag által felvetett gyakorlati problémák megoldása;
  • Az irodák közötti vitáknál közvetítői és döntőbírói szerep ellátása;
  • Összekötő szerep betöltése az ENSZ-EGB Közlekedési Albizottsága és más nemzetközi szervezetek (pl. az Európai Biztosítók Bizottsága (CEA), valamint az EU Bizottság) irányában.

A Council of Bureaux működését a szervezet alapokmánya szabályozza.

Az operatív és döntéselőkészítő munkát a CoB apparátusa és különböző, a tagországok képviselőiből meghatározott időre választott összetételű bizottságok végzik. A CoB legfőbb döntéshozó szerve a korábban ritkábban, 1994 óta évenként ülésező Közgyűlés (General Assembly, majd International Motor Insurance Convention).

Bemutatkozás


Bemutatkozás

A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) szerint a Nemzeti Iroda a Magyarországon kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi gépjármű-biztosítási megállapodásból és a kapcsolódó egyezményekből eredő koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat. A Nemzeti Iroda funkcióját 1996. január 1-jén történt megalakulása óta a MABISZ látja el. A Nemzeti Iroda látja el továbbá a Kártalanítási Szervezet és az Információs Központ jogszabályban meghatározott feladatait. A Nemzeti Iroda a Magyar Biztosítók Szövetsége szervezetén belül működik, jogait és kötelezettségeit a MABISZ Elkülönített Szervezeti Egysége (2013. december 31-ig MABISZ GKI) gyakorolja.

Információs Központ


Információs Központ

Annak érdekében, hogy a Gépjármű-biztosítási Irányelv szerinti, magyar károsult által külföldön elszenvedett károk esetén a károsultnak lehetősége legyen hazájában, anyanyelvén kártérítést követelni, valamennyi tagállam köteles létrehozni információs központokat.

Az információs központok felelősek:

  • a gépjárművek forgalmi rendszámát és felelősségbiztosítási adatait tartalmazó nyilvántartások vezetéséért,
  • ezen adatok gyűjtésének és továbbításának összehangolásáért,
  • azon személyek tájékoztatásáért, akik az említett adatok megismerésére jogosultak.

Hazánkban az Információs Központ tevékenységét a MABISZ látja el.

Az Információs Központ gépjárművel okozott káresemény esetén tájékoztatást ad a károsult részére a károkozó gépjármű felelősségbiztosítójáról, külföldi gépjármű esetén annak magyarországi képviselőjéről (levelező, kárrendezési megbízott). Ezt az adatot a vonatkozó adatvédelmi jogszabályokra tekintettel kizárólag írásban történő kérésre, kizárólag konkrét káresemény kapcsán áll módunkban kiadni az arra jogosult személy részére, amennyiben a megkereső az adatok megszerzéséhez fűződő jogos igényét adatokkal és bizonylatokkal igazolta.

A Zöldkártya Rendszer eredete és céljai


A Zöldkártya Rendszer eredete és céljai

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a két világháború közötti időben jelent meg Európában annak érdekében, hogy a gépjárművek okozta balesetek áldozatai számára biztosítsa a nekik járó kártérítést.

A nemzetközi autós idegenforgalom fellendülése következtében már a II. világháború előtt felmerült az a gondolat, hogy miképpen lehetne kiterjeszteni külföldre a felelősségbiztosítási garancia hatályát

A II. világháború után a frissen alakult Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve ennek Genfben működő Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB, UNECE) kezdett foglalkozni a kérdéssel. A kitűzött cél kettős volt:

  • Egy olyan rendszer kialakítása, amely megoldja, hogy a közlekedési baleset károsultja Európa egyetlen országában se kerüljön rosszabb helyzetbe akkor, ha a balesetet egy külföldi gépjármű üzemeltetésével okozták, valamint

  • a más országokba látogató gépjárművek határokon való átjutásának megkönnyítése.

A témával foglalkozó ENSZ munkacsoport, az ENSZ-EGB Közlekedési Albizottsága e célra létrehozott Főmunkacsoportjában 1949. január 25-én megfogalmazták a Főmunkacsoport ún. 5. sz. ajánlását, amely a már 1926 óta működő skandináv rendszer átvételét javasolta. Ennek lényege az, hogy azon országok központi biztosítási szervei, amelyekben kötelező a gépjármű felelősségbiztosítás, a svéd mintához hasonlóan vezessék be a zöldkártyát, mint a felelősségbiztosítási garancia igazolását, kössenek egymással megállapodásokat, amelyek értelmében a külföldiek által okozott károkat a külföldi biztosító helyett rendezik.

A Zöldkártya Rendszer tagországai


A Zöldkártya Rendszer tagországai

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Közlekedési Albizottsága 1953. január 1-jei hatállyal, nyolc ország (Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság) részvételével életre hívta a Zöldkártya Rendszert. Fél éven belül további négy ország (Dánia, Norvégia, Finnország és Írország), majd a következő években majdnem minden európai ország csatlakozott a rendszerhez. Magyarország 1960 óta tagja a Zöldkártya Rendszernek.

A Zöldkártya Rendszer megfelelő működése érdekében a csatlakozást az Irodák Tanácsa (Council of Bureaux – a Zöldkártya Rendszer legfőbb irányító és képviseleti szerve) egyre szigorúbb feltételekhez köti. Az új tagok 4 évig korlátozott jogokkal bíró ún. átmeneti tagsággal rendelkeznek, a működésüket pedig a Council of Bureaux közgyűlése által erre a célra választott bizottság ellenőrzi és segíti.

Bár a Zöldkártya Rendszer deklaráltan európai rendszer, gazdasági, politikai és idegenforgalmi okok miatt egyes nem európai országok (mint pl. Marokkó, Tunézia, Izrael, Irán) is tagjai a rendszernek.

Zöldkártya Egyezmény


Zöldkártya Egyezmény

A Zöldkártya Egyezmény a kezdetektől szabályozta a zöldkártya irodák közötti kapcsolatokat, és két alapvető elvet határozott meg:

  1. A baleset helye szerinti ország zöldkártya irodája (Kezelő Iroda) kizárólagos kompetenciával rendelkezik a kár rendezésére a baleset helye szerinti ország jogszabályainak megfelelően.
  2. A Kezelő Iroda köteles a kárt okozó külföldi gépjármű biztosítója, illetve annak zöldkártya irodája (Fizető Iroda) érdekeinek megfelelően eljárni.

Ezeket az elveket tükrözte a Zöldkártya Egyezmény (Nemzeti Irodák Közötti Egységes Megállapodás / Inter-Bureaux Uniform Agreement, 1951-2002) szövege, amely részletesen ismertette a rendszer fogalmait, működésének, a kár rendezésének és visszatérítésének szabályait.

Multilaterális Garancia Egyezmény (Multilateral Guarantee Agreement, „Rendszámegyezmény”, 1991)


Multilaterális Garancia Egyezmény (Multilateral Guarantee Agreement, „Rendszámegyezmény”, 1991)

A nemzetközi gépjárműforgalom növekedésével felmerült az egyébként jól működő Zöldkártya Rendszer egyszerűsítésének igénye. Egyes zöldkártya tagországok idővel olyan kiegészítő megállapodásokat kötöttek, melyek a zöldkártya, mint felelősségbiztosítást igazoló okirat kiállításáról és határátlépéskori ellenőrzéséről lemondanak. Ezeket a megállapodásokat később egyetlen egyezménybe foglalták, melynek tagországai a gépjármű-felelősségbiztosítási garancia (fedezet) igazolásául kölcsönösen vagy egyoldalúan elfogadják a gépjármű forgalmi rendszámtábláját és a megkülönböztető országjelzést.

Új, egyesített egyezmény: Belső Szabályzat (Internal Regulations; 2003. július 1.)


Új, egyesített egyezmény: Belső Szabályzat (Internal Regulations; 2003. július 1.)

A Belső Szabályzat a Zöldkártya Egyezményt és a Multilaterális Garancia Egyezményt egy egységes dokumentummá formálta, amely ma is a zöldkártya irodák kétoldalú kapcsolatai alapjául szolgál. A Belső Szabályzat a korábbi egyezmények egyes eltérő definícióit egységesítette, szövegezése már összhangban van az európai uniós irányelvek szóhasználatával, nyelvezete egyszerűbb és érthetőbb. A Belső Szabályzat a zöldkártya irodák olyan alapokmánya, amely általános rendelkezéseket és egyes választható elemeket (Rendszámegyezmény) is tartalmaz. A korábbi egyezmények helyébe lépő Belső Szabályzat 2003. július 1-jén lépett hatályba. Az új egyezmény rendelkezéseit a fenti időponttól mind az új, mind a már folyamatban levő ügyekben alkalmazzák az aláírók.