Irodák Tanácsa (Council of Bureaux)


Irodák Tanácsa (Council of Bureaux)

A Zöldkártya Rendszer legfőbb irányító és képviseleti szerve (az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával együttműködve) 1949-es alakulása óta a Council of Bureaux (CoB, Irodák Tanácsa) hosszú évekig londoni, majd 2006 óta brüsszeli székhellyel. 2020 óta a CoB tagjai az Információs Központok, Kártalanítási Szervezetek és Garancia Alapok is.

A Council of Bureaux főbb feladatai:

  • a Zöldkártya Rendszer adminisztrációja és működtetése az ENSZ-EGB (UNECE) égisze alatt, és szoros kapcsolattartás ez utóbbival a Zöldkártya Rendszer működése szempontjából releváns ügyekben vagy kezdeményezésekben;
  • a Kártalanítási Szervezetek, Garancia Alapok és Információs Központok közötti gördülékeny együttműködés ösztönzése és támogatása az európai uniós jog, és különösen a gépjármű-biztosítási irányelv keretei között;
  • a CoB-n belül elfogadott különböző megállapodások és egyéb szabályozások betartásának biztosítása a nemzetközi közúti balesetek károsultjainak védelme érdekében;
  • együttműködés a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszerében részt vevő egyéb szervezetekkel  (pl. biztosítók, kárrendező irodák, az európai biztosítók érdekképviseleti szervezete, Európai Bizottság).

A Council of Bureaux működését a szervezet alapokmánya (Articles of Association) szabályozza.

Az operatív és döntéselőkészítő munkát a CoB apparátusa és különböző, a tagországok képviselőiből meghatározott időre választott bizottságok végzik. A CoB legfőbb döntéshozó szerve a korábban ritkábban, 1994 óta pedig évenként ülésező Közgyűlés (General Assembly).

A Zöldkártya Rendszer eredete és céljai


A Zöldkártya Rendszer eredete és céljai

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a két világháború közötti időben jelent meg Európában annak érdekében, hogy a gépjárművek okozta balesetek áldozatai számára biztosítsa a nekik járó kártérítést.

A nemzetközi autós idegenforgalom fellendülése következtében már a II. világháború előtt felmerült az a gondolat, hogy miképpen lehetne kiterjeszteni külföldre a felelősségbiztosítási garancia hatályát

A II. világháború után a frissen alakult Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve ennek Genfben működő Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB, UNECE) kezdett foglalkozni a kérdéssel. A kitűzött cél kettős volt:

  • Egy olyan rendszer kialakítása, amely megoldja, hogy a közlekedési baleset károsultja Európa egyetlen országában se kerüljön rosszabb helyzetbe akkor, ha a balesetet egy külföldi gépjármű üzemeltetésével okozták, valamint

  • a más országokba látogató gépjárművek határokon való átjutásának megkönnyítése.

A témával foglalkozó ENSZ munkacsoport, az ENSZ-EGB Közlekedési Albizottsága e célra létrehozott Főmunkacsoportjában 1949. január 25-én megfogalmazták a Főmunkacsoport ún. 5. sz. ajánlását, amely a már 1926 óta működő skandináv rendszer átvételét javasolta. Ennek lényege az, hogy azon országok központi biztosítási szervei, amelyekben kötelező a gépjármű felelősségbiztosítás, a svéd mintához hasonlóan vezessék be a zöldkártyát, mint a felelősségbiztosítási garancia igazolását, kössenek egymással megállapodásokat, amelyek értelmében a külföldiek által okozott károkat a külföldi biztosító helyett rendezik.

A Zöldkártya Rendszer tagországai


A Zöldkártya Rendszer tagországai

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Közlekedési Albizottsága 1953. január 1-jei hatállyal, nyolc ország (Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság) részvételével hívta életre a Zöldkártya Rendszert. Fél éven belül további négy ország (Dánia, Norvégia, Finnország és Írország), majd a következő években majdnem minden európai ország csatlakozott a rendszerhez. Magyarország 1960 óta tagja a Zöldkártya Rendszernek.

A Zöldkártya Rendszer megfelelő működése érdekében a csatlakozást az Irodák Tanácsa (Council of Bureaux – a Zöldkártya Rendszer legfőbb irányító és képviseleti szerve) egyre szigorúbb feltételekhez köti. Az új tagok meghatározott ideig korlátozott jogokkal járó ún. átmeneti tagsággal rendelkeznek, működésüket pedig a Council of Bureaux közgyűlése által erre a célra választott bizottság ellenőrzi és segíti.

Bár a Zöldkártya Rendszer deklaráltan európai szervezet, gazdasági, politikai és idegenforgalmi okok miatt egyes nem európai országok (mint pl. Marokkó, Tunézia, Azerbajdzsán, Irán) is tagsággal rendelkeznek.

A Zöldkártya Rendszer tagországainak aktuális listája elérhető a Council of Bureaux honlapján.

 

Zöldkártya Egyezmény, Belső Szabályzat


Zöldkártya Egyezmény, Belső Szabályzat

A Zöldkártya Egyezmény a kezdetektől szabályozta a zöldkártya irodák közötti kapcsolatokat, és két alapvető elvet határozott meg:

  1. A baleset helye szerinti ország zöldkártya irodája (Kezelő Iroda) kizárólagos kompetenciával rendelkezik a kár rendezésére a baleset helye szerinti ország jogszabályainak megfelelően.
  2. A Kezelő Iroda köteles a kárt okozó külföldi gépjármű biztosítója, illetve annak zöldkártya irodája (Fizető Iroda) érdekeinek megfelelően eljárni.

Ezeket az elveket tükrözte a Zöldkártya Egyezmény (Nemzeti Irodák Közötti Egységes Megállapodás / Inter-Bureaux Uniform Agreement, 1951-2002) szövege, amely részletesen ismertette a rendszer fogalmait, működésének, a kár rendezésének és visszatérítésének szabályait.

A korábbi egyezmények helyébe lépő Belső Szabályzat 2003. július 1-jén lépett hatályba.

A Belső Szabályzat a Zöldkártya Egyezményt és a Multilaterális Garancia Egyezményt egy egységes dokumentummá formálta, amely ma is a zöldkártya irodák kétoldalú kapcsolatai alapjául szolgál. A Belső Szabályzat a korábbi egyezmények egyes eltérő definícióit egységesítette, szövegezése már összhangban van az európai uniós irányelvek szóhasználatával, nyelvezete egyszerűbb és érthetőbb. A Belső Szabályzat a zöldkártya irodák olyan alapokmánya, amely általános rendelkezéseket és egyes választható elemeket (Rendszámegyezmény) is tartalmaz.  Az új egyezmény rendelkezéseit a fenti időponttól mind az új, mind a már folyamatban levő ügyekben alkalmazzák az aláírók.

Multilaterális Garancia Egyezmény (Multilateral Guarantee Agreement, „Rendszámegyezmény”, 1991)


Multilaterális Garancia Egyezmény (Multilateral Guarantee Agreement, „Rendszámegyezmény”, 1991)

A nemzetközi gépjárműforgalom növekedésével felmerült az egyébként jól működő Zöldkártya Rendszer egyszerűsítésének igénye. Egyes zöldkártya tagországok idővel olyan kiegészítő megállapodásokat kötöttek, melyek a zöldkártya, mint felelősségbiztosítást igazoló okirat kiállításáról és határátlépéskori ellenőrzéséről lemondanak. Ezeket a megállapodásokat később egyetlen egyezménybe foglalták, melynek tagországai a gépjármű-felelősségbiztosítási garancia (fedezet) igazolásául kölcsönösen vagy egyoldalúan elfogadják a gépjármű forgalmi rendszámtábláját és a megkülönböztető országjelzést.

A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009/103/EK irányelv (Gépjármű-biztosítási Irányelv) kimondja, hogy a harmadik országban szokásosan üzemben tartott gépjárműveket úgy kell kezelni, mint a Közösség területén szokásosan üzemben tartott gépjárműveket, ha minden tagállam nemzeti irodája – valamennyien a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó tagállami szabályozásban rögzített egyes feltételeknek megfelelően – külön-külön garantálja az ilyen gépjárművek által a területükön okozott balesetekből keletkező kárigények kiegyenlítését. Az irányelvben említett garanciát a Rendszámegyezmény (Multilaterális Garancia Egyezmény) biztosítja.

A zöldkártya


A zöldkártya

A zöldkártya a meglátogatott országban előírt biztosítási fedezet meglétét igazoló dokumentum, melynek felmutatásával a gépjármű üzembentartója igazolja a gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet a Zöldkártya Rendszer tagországaiban. A zöldkártya nemzetközileg egységes dokumentum, melyet minden tagország nemzeti irodája (vagy annak felhatalmazásával tagbiztosítója) az ENSZ-EGB fentebb említett bizottsága által jóváhagyott szöveggel és formátumban ad ki az adott ország nyelvén kívül angol nyelven is. Annak ellenére, hogy a Rendszámegyezmény értelmében már sok országban elfogadják a gépjármű felelősségbiztosítási fedezetének igazolásául a gépjármű forgalmi rendszámtábláját és megkülönböztető országjelét (a felelősségbiztosítás külföldi igazolásáról részletes információkat a Nemzeti Iroda tájékoztatója tartalmaz), erősen ajánlott minden külföldi út előtt zöldkártyát kiváltani. Ezt mindenki megteheti saját felelősségbiztosítójánál, ahol azt ingyenesen rendelkezésére bocsátják. A biztosító által kiállított zöldkártya általában a felelősségbiztosítási fedezet fennállásának utolsó napjáig, de legalább 15 napig érvényes.

Amennyiben olyan országba utazunk, amely nem tagja a Zöldkártya Rendszernek, akkor az illető ország határán az ott előírt kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést (ún. határbiztosítást) kell megkötni.

A zöldkártyát a Nemzeti Iroda nevében a tagbiztosítók bocsátják biztosítottjaik rendelkezésére ingyenesen, elektronikus úton vagy papíralapon. A magyar Nemzeti Iroda 2020. július 24-től tagjai számára lehetővé tette a fekete-fehér formátumú zöldkártyák kibocsátását. A zöldkártyák kibocsátásáról és formátumáról további információ a Nemzeti Iroda tájékoztatójában olvasható.

Kártalanítási Szervezet


Kártalanítási Szervezet

A Zöldkártya Rendszer keretein belül működtetett kárrendezési mechanizmus nem terjed ki azon káreseményekre, ahol a károsult kárát nem saját országában, hanem külföldön okozták (ún. szenvedett károk). Ilyen esetekben a károsult a kár érvényesítése során nehézségekbe ütközött az idegen jogrendszer, idegen nyelv, szokatlan kárrendezési eljárások és gyakran indokolatlanul elhúzódó kárrendezés miatt, ha kártérítési igényét külföldön, külföldi biztosítóval szemben kellett érvényesítenie.

A  2000/26/EC irányelv (4. számú Gépjármű-biztosítási Irányelv) állította fel azt a károsultvédelmi rendszert, melynek értelmében ha Zöldkártya Rendszer valamely, a károsult lakóhelyétől eltérő országában az Európai Unió valamely tagállamában regisztrált gépjármű üzemeltetésével kárt okoznak, és a károkozónak az ebben a tagállamban székhellyel rendelkező biztosítójával szemben a más tagállam területén lakóhellyel rendelkező károsultnak e károk miatt kártérítési igénye keletkezik, a károsult kártérítési igényét a lakóhelye szerinti tagállam területén a károkozó biztosítója által kijelölt kárrendezési megbízottjához is benyújthatja. A károsult igényét választása szerint a károkozóval vagy a károkozó biztosítójával szemben közvetlenül is érvényesítheti.

A külföldi biztosító kárrendezési megbízottja köteles összegyűjteni a kártérítési igények rendezéséhez szükséges valamennyi információt, és köteles a kárrendezés elintézéséhez szükséges minden intézkedést megtenni, valamint a kárrendezési eljárást a károsult lakóhelye, illetve székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén lefolytatni.

Az Európai Unió területén működő minden, kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosító társaság köteles az összes többi tagállamban kárrendezési megbízottat kijelölni. Ha  biztosító nem azonosítható, nem jelölt ki kárrendezési megbízottat, vagy a kárrendezési megbízott három hónapon belül nem adott indokolással ellátott választ a kárigényre, a kárrendezési eljárást a károsult kérésére a lakóhelye szerint illetékes Kártalanítási Szervezet folytatja le.

Nemzeti Iroda


Nemzeti Iroda (Zöldkártya Iroda)

Bemutatkozás

A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) szerint a Nemzeti Iroda a Magyarországon kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi gépjármű-biztosítási megállapodásból és a kapcsolódó egyezményekből eredő koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat. A Nemzeti Iroda funkcióját 1996. január 1-jén történt megalakulása óta a MABISZ látja el. A Nemzeti Iroda látja el továbbá a Kártalanítási Szervezet és az Információs Központ jogszabályban meghatározott feladatait. A Nemzeti Iroda a Magyar Biztosítók Szövetsége szervezetén belül működik, jogait és kötelezettségeit a MABISZ Elkülönített Szervezeti Egysége (2013. december 31-ig MABISZ GKI) gyakorolja.

A Zöldkártya Rendszer eredete és céljai

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a két világháború közötti időben jelent meg Európában annak érdekében, hogy a gépjárművek okozta balesetek áldozatai számára biztosítsa a nekik járó kártérítést.

Bővebben

A Zöldkártya Rendszer tagországai

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Közlekedési Albizottsága 1953. január 1-jei hatállyal, nyolc ország (Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság) részvételével életre hívta a Zöldkártya Rendszert. Fél éven belül további négy ország (Dánia, Norvégia, Finnország és Írország), majd a következő években majdnem minden európai ország csatlakozott a rendszerhez. Magyarország 1960 óta tagja a Zöldkártya Rendszernek.

Bővebben

Irodák Tanácsa (Council of Bureaux)

A Zöldkártya Rendszer legfőbb irányító és képviseleti szerve (az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával együttműködve) 1949-es alakulása óta a Council of Bureaux (CoB, Irodák Tanácsa) hosszú évekig londoni, majd 2006-tól brüsszeli székhellyel.

Bővebben

Zöldkártya Egyezmény, Belső Szabályzat

A Zöldkártya Egyezmény a kezdetektől szabályozta a zöldkártya irodák közötti kapcsolatokat, és két alapvető elvet határozott meg:

Bővebben

Multilaterális Garancia Egyezmény (Multilateral Guarantee Agreement, „Rendszámegyezmény”, 1991)

A nemzetközi gépjárműforgalom növekedésével felmerült az egyébként jól működő Zöldkártya Rendszer egyszerűsítésének igénye. Egyes zöldkártya tagországok idővel olyan kiegészítő megállapodásokat kötöttek, melyek a zöldkártya, mint felelősségbiztosítást igazoló okirat kiállításáról és határátlépéskori ellenőrzéséről lemondanak.

Bővebben

A zöldkártya

A zöldkártya a meglátogatott országban előírt biztosítási fedezet meglétét igazoló dokumentum, melynek felmutatásával a gépjármű üzembentartója igazolja a gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet a Zöldkártya Rendszer tagországaiban.

Bővebben

Információs Központ

Annak érdekében, hogy a Gépjármű-biztosítási Irányelv szerinti, magyar károsult által külföldön elszenvedett károk esetén a károsultnak lehetősége legyen hazájában, anyanyelvén kártérítést követelni, valamennyi tagállam köteles létrehozni információs központokat.

Bővebben

Kártalanítási Szervezet

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a két világháború közötti időben jelent meg Európában annak érdekében, hogy a gépjárművek okozta balesetek áldozatai számára biztosítsa a nekik járó kártérítést.

Bővebben

Határbiztosítás

Amennyiben a külföldi jármű üzembentartója (vezetője) nem tudja a biztosítási fedezet meglétét zöldkártyával igazolni, határbiztosítási szerződés megkötésére kötelezett.

Bővebben

Közérdekű dokumentumok

Tájékoztató a felelősségbiztosítás igazolásáról

A Nemzeti Iroda jogszabályi előírás alapján közzétett hivatalos tájékoztatója, mely általános és naprakész információkat tartalmaz a Zöldkártya Rendszer tagországairól, a kötelező gépjármű-biztosítási fedezet magyarországi én külföldi igazolásáról, valamint a zöldkártya-kibocsátás legfontosabb szabályairól.



A Nemzeti Iroda tagbiztosítói és a kárrendező irodák

A lista tartalmazza a Nemzeti Iroda tagsággal rendelkező biztosítók, valamint a Nemzeti Iroda engedélyével működő kárrendező irodák legfontosabb adatait.



Levelezőpartnerek listája

A lista kereshető formában tartalmazza a külföldi biztosító társaságok magyarországi levelezőinek adatait.



Kárrendezési Megbízottak listája

A lista kereshető formában tartalmazza a magyarországi biztosító társaságok EGT-tagállamokban működő kárrendezési megbízottainak adatait.



Levelezői Szabályzat

A károsultak jogainak minél teljesebb biztosítása érdekében a Nemzeti Iroda szabályzatot tett közzé, mely részletesen szabályozza a Magyarországon működő levelezők tevékenységét.



Gépjármű-biztosítási Irányelv

Az irányelv a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás általános szabályozásán túl az Európai Unión belül működő károsultvédelmi rendszernek is alapját képezi.



Internal Regulations / Belső Szabályzat

A nemzetközi Zöldkártya Rendszer alapdokumentuma, amely részletesen szabályozza a nemzeti irodák kapcsolatait.



Explanatory Memorandum / Értelmező Memorandum

A Belső Szabályzathoz szorosan kapcsolódó értelmező dokumentum, mely szintén kötelező erővel bír a nemzeti irodák számára, és a Council of Bureaux fontos határozatait is tartalmazza.